Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

28. A pesti határ a XVIII. század első felében. Olajfestmény, Kiscelli Múzeum a XVIII. század folyamán legelőnek használták. (28. kép.) Azonban ez a terület nem volt jó legelő. A homokos részek nem adhattak valami jó füvet. Ezért a legelőterületek nagy kiterjedése ellenére a város lakossága mindig legelőgondokkal küszködött. A legelőszükség oka azonban egyedül a legelő soványságával éppoly kevéssé magyarázható, Legelőbér leiek mint az állattenyésztés egyre növekvő érdekeivel. Csak e két tényező együttes figyelembevételével érthető meg a pesti tanácsnak az az állandó törekvése, hogy a legelők területét biztosítsa és a lehetőségek szerint növelje. A különféle határperek egyik legfontosabb, ki nem mondott, de nyilvánvaló célja és eredménye a rétek és szőlők területének biztosítása mellett mindig a legelőterület biztosítása volt. A Pesttel határos pusztáknak (Szentlőrinc, Gubacs, Péteri) az 1695. évben kezdődő árendálását is a legelőszükség indokolta. A puszták árendálását a Rákócziszabadságharc után is folytatták a pestiek, 1724-ig, amikor a Wathay család Szeleczky Márton Pest megyei alispánnak adta bérbe ezeket. A pestiek ekkor arra kényszerültek, hogy rideg marháikat a Szeleczky tői engedélyezett legelőkön darabonként fél forintért tartsák. A pestiek 600 marhát legeltettek ezekben az években a pusztákon, a többit pedig átadták a környező falvak parasztjainak tartásra. A pesti mészárosoknak és marhakereskedőknek is drága pénzért kellett vágómarháik számára a szomszédos földesuraktól legelőt bérelniük, 100 — 150 forintért. A pestiek 1730-ban újra megkapták a bérletet. 1732-ben már az új tulajdonostól, Grassalkovieh Antaltól bérelték évi 500 forintért, Jellemző a legelőterület fontosságára, hogy amikor 1736-ban a bérleti összeget 600 forintra emelték fel, a város a bérlet idejére még arra is hajlandó volt, hogy Grassalkovieh pesti házát minden kötelezettségtől mentesítse. Azonban 1739-ben — miután az előző évben a város és a puszták közötti határt véglegesen megállapították — megszűnt ez a bérlet. Pest városának másfelé kellett bérelhető legelőterületeket keresnie. Ekkor (1741-ben) a pestiek a Podmaniczky családtól Keresztúr határát bérelték ki, s mivel ez a terület kicsinynek bizonyult, 1742-ben bérbe vették Alag-pusztát is. Ezekkel a legelőbérletekkel sikerült megoldani a lakosok állattartási nehézségeit. A pestiek 1733-ban 1316 marhát legeltettek a pusztákon, és — főleg a majortulajdonosok — igen sok juhot is tartottak itt. Igen jelentős volt a marha- és ökörkereskedők, valamint a mészárosok által vásárolt és itt legeltetett vágómarhák száma is. A téli hónapokban a környékbeli, cinkotai, csömöri, csabai, maglódi, szigetszentmiklósi jobbágyok állatai járhattak legelődíj fejében szabadon a pesti határban és a pusztákon, és itt legeltették a pesti országos vásárokra felhajtott állatokat, sokszor tíz-tizenötezres számban.