Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
Az 1730-as években jelentősen fellendült a pesti állattenyésztés. A puszták árendálása révén lehetővé vált, hogy a legelőkön a polgárok és a zsellérek marhái minden korlátozás nélkül legelhessenek. A Grassalkovichtól bérelt puszták elvesztése után azonban a városi tanács megtiltotta, hogy a külvárosi lakosok kettőnél több állatot tartsanak, mert „nem lehet a külvárosiak miatt a polgárságot tönkretenni". Alag árendálása 1746-ban véget ért, s ugyanabban az évben vette vissza Podmaniczkyné is az árendába adott területet. Ettől kezdve a pestiek sehol sem kaptak bérbe több legelőt. Az örökösödési háború évei voltak ezek, amikor a földeknek országszerte jelentős mértékben megnőtt az értéke, akár legelőnek, akár szántóföldnek használták azokat. A háborús fellendülés nyomán megindult a földesúri majorságok kiépítése, és a gabonatermelés is nagy lendületet kapott. Ennek hatása megmutatkozott Pest város gazdasági életében is, jóval túl azon az egyszerű — ha pillanatnyilag kedvezőtlen — tényen is, amit a bérelt legelőterületek elvesztése jelentett. Pest város állattenyésztéssel foglalkozó lakosai a saját határaik közé szorultak vissza. A városi tanács 1746-ban a bel- és külvárosi zselléreknek már csak egy állat tartását engedélyezte. A pesti állattenyésztés fejlődése megakadt, a sovány pesti legelőn nem sok állatot tudtak tartani. A század végén egy összeírás szerint Pesten mindössze 793 szarvasmarha volt. A mezőgazda- A Rákóczi-szabadságharc előtt Pest városgazdasági élete igen erősen mezőgazdasági jellegű sag szerepe vo \t ß ar e jelleget elsősorban a magyar és a rác lakosság képviselte, a város német iparos és életében kereskedő polgársága is eléggé élénk érdeklődést mutatott a mezőgazdaság iránt. A magyar lakosság nagy része a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt elhagyta a várost. Ezzel a földművesek és a napszámosok rétege csökkent. Az 1712. évi összeírás ugyan a lakosság több mint kétharmad részének foglalkozásáról nem ad felvilágosítást, de feltételezhető, hogy nagy részük földműves és napszámos volt. Ezeknek lehetett elsősorban érdeke az állattenyésztés újból való megindítása, ami hamarosan a puszták újbóli árendálásához vezetett. Ok kezdhették el az elvadult földeken a művelést, a szántást, a vetést, a kertek megmunkálását. A mezőgazda- A foglalkozásnélküliek, majd a napszámosok, a kapások száma a XVIII. század első felében sággrt fokozatosan emelkedett: 1715-ben 128, 1720-ban 131, 1747-ben 170 a foglalkozásnélkülinek jelfoglc ™ zettek száma, a kapásoké, napszámosoké pedig 1735-ben 206, 1741-ben 527. Az összeírások szerint foglalkozásnélkülinek jelzett lakosok legnagyobbrészt földművesek, napszámosok voltak. Az 1720-as összeírás szerint az ismeretlen foglalkozású lakosságnak csaknem 85 százaléka rendelkezett mezőgazdasági ingatlanokkal. Az 1715-ös összeírás szerint a lakosságnak még csak 15 százaléka foglalkozott szántóföldek művelésével, és 25 százaléka kaszált a réteken. A földek kiosztása után lényegesen megváltozott a helyzet. 1720-ban a lakosságnak több mint 70 százaléka birtokolt mezőgazdasági ingatlant, Az 1735-ös összeírás szerint a városban olyan lakos, aki csak a földművelésből élt, az adózó háztartások közt kevés volt. Ilyenek a vincellérek, kapások, napszámosok és főképp az összeírás szerinti foglalkozásnélküliek, akiknek nagy része földművelő rác volt. A mezőgazdasággal foglalkozé)k között a kézművesek, kereskedők, tisztviselők, alkalmazottak, nemesek aránya csaknem 60 százalékot tett ki. Az egyes foglalkozási ágakon belül pedig a háztulajdonos kézművesek 63, a kereskedők 77, a tisztviselők és alkalmazottak 90 százaléka foglalkozott mezőgazdasággal. Az 1747. évi adóösszeírás szerint a mezőgazdasági művelésre alkalmas ingatlanok megoszlása az egyes foglalkozási ágak között a következő volt: Mezőgazdasági Szántót Rétet Szőlőt ingatlant birtokló birtokló birtokló birtokló 404 kézműves 183 114 115 76 127 kereskedő 64 43 45 29 27 tisztviselő 9 — _ — 53 fuvaros, hajós 32 10 9 15 55 vincellér, kertész 18 2 2 12 527 kapás, napszámos 120 13 11 62 50 özvegy, örökség 40 20 17 19 170 foglalkozásnélküli 144 84 82 45 26 egyéb 5 4 6 1499 615 290 287 258 A mezőgazda- A Rákóczi-szabadságharc után a pesti lakosság száma, főképp az iparosok, de a kapások ság meg- napszámosok száma is jelentősen növekedett; a mezőgazdasági ingatlanokat birtokló lakosok rekedese aran y a azonban még ekkor is több volt, mint 40 százalék. A XVIII. század közepén viszont,
