Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

egyház pusztákat kérte adományba, de kérését nem teljesítették, a pusztákat a budai jezsuiták kapták meg. A tanács ezután vette bérbe Budaörs és Csik pusztákat. 1702-ben, ennek a bérletnek a felmondása után, megpróbálkoztak Kiskovácsi ós Páty bérletével, de próbálkozásuk sikertelen maradt. Állat- A város határain belül a földművelés és az állattenyésztés mindezek következtében igen kistenyésztés szer

ű volt. 1702-ben a búzavetés 303, a rozsvetés 12, az árpavetés 414 mérőt tett ki. Csekély volt az állatállomány is: 133 ökör, 146 tehén, 52 borjú, 177 ló, 438 kecske és juh. Mint ahogy a földművelésben is a rácok játszották ekkor a főszerepet, állatokat is ők tartottak aránylag a legnagyobb számban, a város többi lakóihoz viszonyítva. Ugyanis ekkor a 283 óhitű rác paraszt és kapás közül 56, a 173 katolikus rác közül pedig 84 tartott lovat, ökröt vagy tehenet. Annak, hogy ilyen kevesen tartottak állatot, az oka egyrészt az, hogy a kicsiny tabáni telkeken lehetetlen volt a nagyobb arányú állattartás, másrészt a legelő és rét hiánya. Az állattartók száma a Tabánban a következő évek során megfogyatkozott, de nem volt jelentős a többi városrészben sem. Buda egyes városrészeiben az állattartók száma 1711-ben a következőképpen oszlott meg: Háztulajdonos Vár Víziváros Halászváros Horvátváros Országút Újlak Tabáni óhitűek Tabáni katolikusok 30 32 2 L9 6 12 1 11 A szántóföldek és a rétek birtokléi,

sa Legelők, rétek Szántóföldek Az állattartók legnagyobb része a „foglalkozás nélküliek", tehát nyilvánvalóan mezőgazdasággal foglalkozók, abból élők csoportjából került ki a Horvátvárosban, a Vízivárosban és a Tabánban éppúgy, mint a Várban. A kézművesek közül a pékek, kádárok, üvegesek, szíjgyártók, nyergesek, valamint molnárok és mészárosok tartottak állatokat, de ezeknél nem annyira a földművelés volt az állattartás célja, mint inkább az áruszállítás. Birkatartásról csak a Tabánból vannak adatok: 188 birkájuk volt a katolikus rácoknak; 1070 az óhitűeknek. Ez utóbbi azonban hat lakos között oszlott meg: egy mészáros 225, egy paplankészítő 211, egy kapás 294, egy szatócs 140, egy pokróckészítő 100 és egy szabó 100 birkát tartott. Az 1710-es években a tabáni rácok teljes mértékben kiszorultak a város területén levő szántóföldek és rétek birtoklásából: 1720-ban csak vári és vízivárosi lakosok (főleg polgárok) bírtak szántóföldeket és réteket a város határában. A váriak közül szántója ekkor 97, rétje 12 lakosnak, a vízivárosiak közül pedig szántója 112, rétje 2 lakosnak volt. Ezeket az ingatlanokat főképp kézművesek és kereskedők birtokolták. Az egyes ingatlanok terjedelme nem volt nagy. A szántóföldek között az 1 — 2 holdas parcellák voltak többségben, a legnagyobbak (de csak néhány) 15 holdasok voltak. Nem volt jelentős 1720-ban ezeknek az ingatlanoknak az összterjedelme sem: 520 2/4 köblös szántóföld, 80 1/2 kaszás rét. A szántóföldeket a budai határban három vetőre osztották; a földek közepes minőségűek voltak, és az elvetett mag háromszorosát adták. A rét csekélységét az összeírok is igen kevesellték, és emlegették a régi panaszt, hogy a rétek nagy részét a katonaság használja. Hasonlóképpen kevesellték a legelőterületet is, de ennek terjedelmét nem közölték. Az 1789. évi kataszteri felmérésből tudjuk, hogy a legelőterület nagysága 1587 hold volt, ami a város határának nagyságához képest valóban igen csekély. A budai határban a legnagyobb legelőterületek a Gellérthegy déli oldalán, a Sváb-hegyen, a Pasaréten, valamint a kamara-erdei szántó mellett voltak. Volt még legelő a gellérthegyi szőlők mellett, a sasadi szőlőknél, a Magasúton, a Pösinger-majornál, a Hármashatárnál, a Kútvölgyben, a Ferenc-hegyen, a mai Törökvész felső részén, a Kuru elesén és a Vadaskertben közös legelők voltak. Területi szétszórtságuk és a várostól való távolságuk, más művelésű területek közötti elhelyezkedésük kihasználásukat azonban nagymértékben korlátozta. Rétek 1789-ben — nagyobb kiterjedésben — négy helyen voltak a budai határban: a Kamaraerdőn, a mai Petneházy-réten és a Gaissbergen (a mai Kecske-hegy), valamint a Szépvölgy környékén. Egy-két folt rét volt még a mai Őrmező táján, az Isten-kútnál és a Sváb-hegyen is. A budai rétek összes területe 1789-ben 1766 holdat tett ki. A budai szántóföldek területe 1789-ben 1364 hold volt. A XVIII. század folyamán a földművelés, illetőleg a szántóföld birtoklása iránti igény a város iparos és kereskedő lakossága, polgársága körében igen nagy mértékben csökkent. Míg a század elején a vári lakosok (főleg iparosok