Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

és kereskedők) közül 97-en birtokoltak szántóföldet, ez a szám 1786-ig 28-ra csökkent. A vári lakosoknak ekkor 312 hold szántóföldjük volt, tehát az egyes tulajdonosok jóval nagyobb szántóföldparcellákkal rendelkeztek, mint a század elején. Volt olyan birtokos 1786-ban, aki 55 hold szántót művelt, illetve műveltetett. A földművelés azonban ekkor már nem a város kézműves és kereskedő polgárságával volt kapcsolatos, hanem a külvárosok lakosságával. Az, hogy a vári lakosok közül 32-en birtokoltak rétet, és meglehetősen nagy területet (498 holdat), nem a mezőgazdasági tevékenység növekedésére, hanem inkább arra utal, hogy a birtokosoknak a réteken termett széna a saját fogataik lovainak ellátására szolgált. B) Mezőgazdaság Pesten Pest város határának művelhető területeit az újonnan települő lakosság csak fokozatosan és sok nehézséggel megküzdve vehette birtokába. A birtokbavételt és annak ütemét nem mindig a lakosság igénye szabta meg, hanem közrejátszottak olyan tényezők (birtokbizonytalanság, a városi tanács vagy a budai kamarai adminisztráció akadékoskodásai), amelynek legyőzése nem kis fáradságába és anyagi áldozatába került a lakosságnak. A város lakosságának az erőfeszítései a mezőgazdasági művelésre alkalmas] területek biztosítására és birtokbavételére arra figyelmeztetnek, hogy a város életében a mezőgazdaságnak (a kertművelésnek, a földművelésnek, az állattenyésztésnek, valamint a szőlőművelésnek) jelentős szerepe volt, legalábbis a felszabadítást követő első évtizedekben. A felszabadítás után a város lakóinak kertjei — 1696-ban 115 konyhakert — mind bent a Kertművelés városiján, a házak mellett voltak, de már a XVIII. század első éveiben*megkezdődött a város falain kívül, azok közelében a művelésre alkalmas területek kiosztása kertek céljaira. A Rákócziszabadságharc alatt ezeknek a művelése abbamaradt. Az 1710-es években az itt maradt lakosok lassan-lassan művelés alá fogták puszta kertjeiket, az új lakosok pedig foglaltak maguknak. A kertek rendszeres kiosztására 1717-ben került sor. A kertek száma 1770 körül mintegy 280 volt, területük nagysága pedig 312 800 négyszögöl. A kertek száma és területe azonban a század folyamán fokozatosan csökkent, hiszen a külvárosok építése a húszas évektől kezdve elsősorban ezeknek a területén indult meg. A kerteket általában házkerteknek nevezték. Ez az elnevezés a belvárosi házakhoz való tartozásra utal. Természetesen minden házhoz már a kiosztás idején sem jutott kert. Volt azonban néhány polgár, aki a házához tartozó kerten kívül a század folyamán még külön is vásárolt kertet. A kertek nagysága különböző volt, néhány holdastól pár száz ölesig váltakozott. A kertnegyed a városi tanács fokozott gondoskodása és védelme alatt állott. A tanács rendelkezése szerint mindazok, akik a város előtt kerteket kaptak, kötelesek voltak azokat fásítani és mint kertet művelni; szántónak, gabonaneműek termesztésére nem volt szabad használni. Aki a kertjét műveletlenül hagyta, attól a városi tanács rendeletére egy esztendő múlva elvették, és egy másik polgárnak adták. A tanács rendeletének foganatja is lett. A harmincas években már szép, rendezett kertek voltak Pest körül: deszka vagy sövénykerítések mögött gyümölcsösök, szőlők, bennük itt-ott présházak, pincék. Ezek a kertek azonban a lakosságnak a kerti vetemények iránti igényeit már a XVIII."század A kertészek végén sem tudták kielégíteni. A város egyre növekvő számú lakossága behozatalra szorult. A szomszédos falvak jobbágyai rendszeresen megjelentek a pesti hetipiacokon veteményekkel megrakott szekereikkel. A kerti vetemények iránti szükségletek hatalmas növekedésének következtében a pesti kertészek száma a század folyamán igen nagy mértékben növekedett: 1735-től 1777-ig 24 kertészt vettek fel polgárnak, és 1777-ben a polgári kertészeken kívül 7 nem polgári kertész is volt a városban. 1766-ban polgári dísz- és konyhakertész céh is alakult. Ezek a kertészek nemcsak a kertnegyedben szereztek maguknak ingatlanokat, hanem a XVIII. század folyamán néhány majorságot és szántóföldet is megvásároltak, főképp a mai Kertész utcán túli részben. A kerteken túl, a Rákos-árok mocsaras részei mellett elhelyezkedő majorok építése is megkez- Majorok dődött már a Rákóczi-szabadságharc előtt. A majorok tulajdonképpen a város falai közül kiszorult gazdasági udvarok, ahol a polgárok a földműveléshez szükséges szerszámaikat és állataikat (vágómarhákat, igásökröket, borjúkat, sertéseket és főképp a juhokat) tartották, amelyeket a majoros, juhász, szolga vagy napszámos gondozott, aki itt is lakott. Innen hajtották ki az állatokat a legelőre, innen indultak a szántóföldek megmunkálására, ide hordták be a szénát, a gabonát, itt volt a szérűskert is, és igen sokan boraik egy részét is itt raktározták el. Az épületeken és az udvaron kívül itt elég nagy területek állottak rendelkezésre, amelyeket az adottságoknak megfelelően kertnek, szántónak vagy rétnek használtak. Mivel a szántóföldek, rétek, 6 Budapest története III. 81