Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

téssel való foglalkozás közben bontakozott ki. A városok ugyanis nemcsak falakkal körülzárt emberi települések, és a város határa sohasem és seholsem az a fal, amelyet a polgárok házaik, vagyonuk védelmére emeltek, erősítettek állandóan, hanem ezen a falon túl ott van a határ, a maga változatosságaival, különféle művelési ágak számára hasznosítható részeivel. 1. MEZŐGAZDASÁG A) Mezőgazdaság Budán A szőlőművelés megindulása Buda határa, bár benne szántóföldek, rétek, legelők, erdők is voltak, elsősorban szőlőművelésre volt alkalmas. A török uralom alatt a szőlőművelés a budai hegyekben folyamatos volt. A felszabadító) háborúk és az ostromok idején a budai szőlők nagy részét az itt harcoló és táborozó katonaság elpusztította, s a város visszafoglalása utáni években, egyrészt a hiányzó munkaerők, másrészt a közbiztonság hiánya miatt a szőlőhegyek elvadulása, a szőlők pusztulása tovább folytatódott.

1 A város visszafoglalása után a szőlők, erdők, szántók, rétek, legelők tulajdonjoga a kincstáré lett. Az udvari kamara 1688-ban elrendelte ugyan, hogy a város határát a polgárok és a lakosok között fel kell osztani, de a budai Kamarai Adminisztráció az ekkor még fennálló török veszélyre való hivatkozással a kiosztást elodázta. Szabályos kiosztásra csak 1696-tól kezdve került sor. A szőlőművelés a budai határban azonban már a hivatalos kiosztás előtt megkezdődött, 1690ben már olyan mértékű volt, hogy a budai Kamarai Adminisztráció a lakosokra kivetette a szőlőtizedet, és ezt arra való hivatkozással, hogy az adómentes évek alatt a budai szőlőtulajdonosok jól megszedhették magukat, 1693-tól kezdve szigorúan be is hajtotta. A szőlőművelés megindításában a legnagyobb szerepük a budai rácoknak volt, s ez a szerep még jelentősebb lett 1690 utáti, amikor a Csernoviccsal Magyarországra költözött rácok igen nagy számban telepedtek le a Tabánban. Ók hozták rendbe az elvadult szőlőket, telepítettek új szőlőfajtákat, és minden valószínűség szerint nekik tulajdonítható a kék szőlő meghonosítása a budai hegyekben. Korábban csak fehér bor termett itt. A vörös bor termelése később, a XVII. század folyamán háttérbe szorította a fehér bor termelését.'2 A város kézműves és kereskedő polgársága is érdeklődött a szőlők iránt, de nem mint szőlőpolgárok telepítő és szőlőművelő, hanem mint szőlőbirtokos. Egyrészt a rácoktól vásároltak már telepíszoiobirtoklasa ^ termő szőlőket, másrészt a Kamarai Adminisztrációtól, majd 1705 után a várostól kértek és kaptak szőlőskerteket, ingyen vagy csekély kijelölési díjért, és ezeket (főképp rác) szőlőmunkásokkal betelepítették és műveltették. Ugyanígy szereztek maguknak kisebb-nagyobb szőlőterületeket a városban lakó állami tisztviselők, katonatisztek, egyházi személyek és testületek is. A vári lakosok 1720-ban 525 fertály (negyed) nagyságú szőlőterületet birtokoltak a budai hegyekben (ez csaknem 264 katasztrális hold területnek felel meg). Az általuk birtokolt szőlőterület nagysága foglalkozási ágak szerint ekkor a következőképpen oszlott meg:

:í A véirosi Kézművesek Kereskedők Kai ( matisztek Állami tisztviselők Értelmiségiek Egyházi testületek Negyed szőlő 27!) 23 11 161 18 33 A Várban lakók által ekkor a budai hegyekben birtokolt szőlőterület alig egykilenced része volt a város akkori teljes szőlőterületének, de a Várban lakók számához viszonyítva ez is jelentős mennyiség. A termésből származó haszon a vári szőlőbirtokosok számára nem megélhetésük alapja volt, hanem a fizetésükön, illetőleg a foglalkozásukból eredő bevételükön felüli jövedelem. S a Váron kívül Buda külvárosaiban is számos kereskedő és iparos volt, akinek a szőlők birtoklása hasonló hasznot biztosított.

4 A tabáni Á szőlőbirtokosok lengnagyobb része a külvárosokban lakott. A tabáni rác parasztoknak és rácok szőlői kapásoknak a legnagyobb része szőlőműveléssel foglalkozott. Az itt letelepedett óhitű rácok közül 1702-ben 111-nek, a katolikus vallású rácok közül 131-nek volt különböző nagyságú szőlője a budai hegyekben. Ezeket a szőlőket a budai Kamarai Adminisztráció a rácoknak 1691-től kezdve ingyen adományozta, bár azok foglaltak maguknak szőlőket önkényesen is. Különböző nagyságú darabokat osztottak ki vagy foglaltak el, és valószínűleg mindenki annyit kapott vagy i 6