Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

II. GAZDASÁGI EL ET Az, hogy Buda és Pest az ország központja: természeti adottság, amely a város történetének egyes korszakaiban az ország fő városának, központjának az érvényesülését erdményezte. Ez a visszafoglalás utáni új rendben is meghatározta a város gazdasági és társadalmi fejlődésének a lehetőségeit. A központi helyzet gazdasági lehetőségeinek a realitását a városban megtelepedő új lakosok, az ország viszonyait legfeljebb esak hírből ismerő — főképp német — telepesek, a város helyzetének a fontosságát — a török uralom alatti korlátozott lehetőségek ellenére is — tapasztalatból ismerő, a felszabadulás előtt is a város közvetlen vagy távolabbi környékén lakó magyar nemesek és jobbágyok egyaránt tudták. S akár a hír, akár a tapasztalás alkalmas és elegendő volt arra, hogy a városban rejlő központi helyzet kihasználására vállalkozzanak. Hogy kincsesbányának tekintették a visszafoglalt Budát és Pestet az idetelepülök, az nem valószínű, de az sem, hogy csupán a véletlen szerencse gazdag eredményeire számító kalandorok (nyilván akadtak ilyenek is) kívántak itt minél hamarabb megtelepedni. A megtelepedők előtt nagy munka állott: a műveletlen földek, szántók, szőlők megmunkálása, s ez megfelelő anyagi erő híján elképzelhetetlen. A megtelepedő kézművesek számára bőven adódtak munkalehetőségek, és nemcsak a város lakosságának mindennapi szükségleteit elégítették ki, hanem a városnak a központi helyzetéből adódó szerepének megfelelően egy szélesebb terület lakosságának az igényeit is, ami a kereskedelmi forgalom megindulását segítette. Az új telepesek számára a városban az érvényesülés legfontosabb feltétele az ingatlanbirtoklás volt. Ez a házak birtoklásával együtt a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek birtoklásának a lehetőségét, a mezőgazdasági területek megmunkálásának a lehetőségeiből adódó munkaalkalmakat jelentette. Mindez — különösen a szőlőművelés révén — a XVIII. században, főképp Budán, de Pesten is, a város gazdasági életének szinte az elsődleges, mert biztonságos — legfeljebb a természeti és háborús csapások által veszélyeztetett — tényezője volt. (27. kép.) A város igazi gazdasági szerepe — kézműipari és kereskedelmi jellege — a felszabadulás utáni évtizedekben voltaképpen a mezőgazdasággal, szőlőműveléssel, állattenyész-