Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A harmincas évek elején a mai Baross utca és a Tavaszmező utca között két majortelket parcelláztak fel. Az egyik a mai Horváth Mihály tér mögött volt. E „háztömb" mögötti terület (Lenner János városbíróé volt) azonban a XVIII. század folyamán végig megmaradt majorteleknek. A Lenner-major mögött elhelyezkedő majortelket viszont már a harmincas években felosztották, és ekkor alakult ki a mai Koszorú utca vonala (kezdetben zsákutcaként). Ezt az utcát ekkor, lakóiról, Magyar utcának nevezték. A mai Baross utca, Tavaszmező utca és Dankó utca által határolt háromszögben a XVIII. század folyamán csupán ezen a két helyen történt település. E háromszög alakú területtel szemben, a mai Baross utca déli oldalán lakótelepülés a XVIII. században nem keletkezett. A mai Kulich Gyula térbe (az 1732-ben itt emelt Kálvária-dombról, majd az 1746—1749 között épített kápolnáról Kálvária térnek nevezték) torkolló út, akkori nevén Kőbányai út két oldalát a mai Szűz utca vonalától kifelé nem lakóházak, hanem a majorságok kerítései szegélyezték. Lakótelepülés keletkezett viszont már 1730 körül a mai Horváth Mihály tér déli oldalán levő majorságok felosztása révén. Itt ekkor két utcát is nyitottak: az Alsó Duna utcát (ma Futó utca) és a Felső Duna utcát (ma Vajdahunyad utca). Mindkét utca azonban a mai Nap utca vonalával záródó zsákutca maradt a XVIII. században, ugyanis a további terjeszkedést az Üllői út és a mai Nap utca közötti szántóföldek megakadályozták, éppen úgy mint más — az Üllői utat a Kőbányai úttal összekötő — keresztutcák keletkezését is. A szántóföldek között egyetlen út vezetett dűlőútként, a mai Práter utca vonalában. Lakóházak itt nem épültek. A Józsefváros területén a későbbi években további majortelkek felosztására is sor került. A mai Dankó utcának a Mátyás tér felé eső része 1736 körül települt be, s 1748 — 1752 között kezdődött a mai Szerdahelyi utca betelepülése. Ekkor épültek házak a mai Karácsony Sándor utca északi részén is. Ennek az igazán városszéli településnek az indító oka nyilvánvalóan az volt, hogy közel esett az itt letelepültek munkahelyéhez, a kőbányai szőlőhegyhez, valamint a Keresztúri úthoz (így nevezték ekkor a mai Népszínház utcát), amelyen a Belvárost is könnyen meg lehetett közelíteni. A Keresztúri úton túl, a mai Rákóczi út és a Keleti pályaudvar felé, futóhomokos terület volt. Az alsó külvárosi majortelkeken való megtelepedést hamarosan követte a mai Tavaszmező utcától északra levő szántóföldeken való település is. Itt keletkezett a Józsefváros magja, a „Lerchenleld", Kastberger József szántóföldjén, amelyet a mai Horváth Mihály tér, a Rigó utca, a József utca és az Őr utca határolt. A Lerchenfeld elnevezés nem Pacsirtamezőt jelentett (mint ahogy a német elnevezést a XIX. század első felében helytelenül fordították magyarra így), hanem vörösfenyővel (Lärche) beültetett irtásföldet. Az ugyan nem valószínű, hogy a Józsefvárosnak ezen a részén vörösfenyőerdő lett volna valaha is, de az a tény, hogy a Lerchenfeld elnevezés Magyarországon (például Csepelen, Óbudán, Móron), Ausztriában, Bajorországban is előfordul. Mindenütt szegény napszámosok által lakott helyet jelöltek eredetileg vele, s ez érthetővé teszi, hogy a Józsefvárosnak ezt a szegény német, magyar és szlovák napszámosok által lakott részét a város német polgárai vagy maguk az ittlakók Lerchenfeldnek nevezték el. A „Lerchenfeld" mögötti szántóföldön (a mai Ór utca, József utca, Lovassy utca és Tavaszmező utca között) 1740—1741-ben kezdtek építkezni, minden való-színűség szerint .szlovák telepesek, s ezért nevezték a Tavaszmező utcát a XVIII. században Szlovák utcának. Az utca csak a század vége felé kapta a mai elnevezését a Frühlingsfeldről, ahogyan ez időben a mai Mátyás teret és környékét nevezték. A mai Mátyás tér területe terméketlen, homokos terület volt, mai négyzetes alakjával, nagyságában. A Mátyás tértől nyugatra, a Lovassy utcáig terjedő szántóföldek felosztására csak a nyolcvanas években, beépítésére pedig csak a XIX. században került sor. A Mátyás tértől északra, a mai Nagyfuvaros utca, Kisfuvaros utca, Homok utca és Erdélyi utca közötti területen az első ház ugyan már 1730 körül felépült, de a rendszeresebb építkezés csak 1746 után indult meg. A Jt)zsefvárosban nemcsak a mai Koszorú utcát nevezték Magyar utcának a XVIII. században, hanem az Erdélyi utcát is. A mai József utca és a Népszínház utca közötti szántóföldek területén a mai Bacsó Béla utca és a József körút vonala között kezdődött építkezés a harmincas évek közepén. A mai Bacsó Béla utcát 1743-ban Bajor utcának (később Német utcának) nevezték. Ez az elnevezés a Magyar és a Szlovák utcák elnevezésével együtt arra utal, hogy a Józsefvárosban a település kialakulásánál érvényesült bizonyos mértékben a nemzetiségi elkülönülés vagy legalább a csoportosulás is. A Bajor utcai település a mai Bérkocsis utcától (amely a szántók között vezető dűlőút vonalán alakult ki) dél felé folytatódott. A mai Rákóczi tér területe az ötvenes évekre már teljesen beépült, és a Bajor utca itteni szakaszának keleti oldalán is elkezdődött az építkezés 1756 körül, amely a század végén már zárt utcasorrá alakult ki. A józsefvárosi szántók területén a település a mai Bérkocsis utca vonala és a Jé)zsef utca között az 1760-as években lendült fel. Ekkor kerültek parcellázásra a mai Nagyfuvaros utca és