Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
S ha rögtön akadtak is kritikusok, akik a fényképezést a művészettel összeegyeztethetetlennek ítélték, az eljárás igen hamar elterjedt — az országban először és az európai városokkal szinte egyidőben Pesten. A fényképezés hamarosan erőteljes versenytársa lett azoknak a korábbi ábrázoló és sokszorosító eljárásoknak (a rézmetszésnek, acélmetszésnek, kőrajznak), amelyeket a XIX. század első felében óriási mértékben fellendült könyvkiadás és újságírás használt. Helyettesíteni tudta a különösebb művészi értéket nem igénylő, csak a hasonlóságra, a kivitelezés gondosságára ügyelő arcképfestészetet, arcképrajzolást. Az elterjedést természetesen nem kis mértékben segítette elő a képek elkészítésének a gyorsasága és viszonylagos olcsósága is. Az első fényképfelvételeket 1840-ben Vállas Antal készítette Pesten és mutatta be a Tudós Társaságnak. 1841-ben pedig a festő Marastoni Jakab fényképíró nyitott műtermet a mai Roosevelt téren állott Nákó-házban, ahol a volt Pest városi mérnök, akkor már bécsi egyetemi tanár Petzval József által szerkesztett és a bécsi Voigtländer cég által gyártott lencsékkel — 8—10 másodperc alatt — arcképeket készített. A következő években — az érdeklődés következtében — egymás után nyíltak újabb és újabb fényképező műtermek Pesten és Budán: 1848-ig 8 — 9 „daguerreotyp kópész"-ről van tudomásunk. Közülük a volt aranyműves Strelisky Lipót kezdte először a képek színezését és retusálását, és ő készített először miniatűrképeket is. Valószínűleg az ő munkája Petőfi egyetlen ismert daugerreotíp arcképe. Kossuthról Marastoni csinált daguerreotípiát. Ferenczy István elpusztításra ítélt szobrait és magát Ferenczyt is már daguerreotípia-sorozat örökítette meg: Teleki Blanka felkérésére Góla Ádám budai fényképész készítette ezeket a felvételeket. Nagy lendületet adott a fényképezés elterjedésének az angol Fox Talbot által felfedezett eljárás, a képeknek papíron való sokszorosítása. Ezt az eljárást (a talbotípiát) az országban először Budán alkalmazta Kramolin Alajos a felfedezés után öt-hat évvel, 1846-ban. A fényképészet történetének kutatói Kramolint tartják az első magyar fényképész-művésznek. A fényképezés azonban nemcsak az arckép-ábrázolások terén hódított, hanem a könyvkiadás is hamarosan igénybe vette: 1847-ben Vahot Imre, a negyedévenként megjelenő Magyar Föld és Népei számára daguerreotipistával készíttetett az ország különböző részein felvételeket, és az ezek alapján készített kőnyomatokat közölte lapjában. A Sobri Jóska családjáról készített daguerreotípia pedig, amelyet szintén ez a lap közölt, tulajdonképpen az első — kezdetleges — riportfénykép a magyar sajtóban. 55 5. IPARMŰVÉSZET A XIX. század első felében az iparművészet szerepe jelentékeny mértékben megnövekedett. Mind a nemesi, mind a polgári háztartások egyre nagyobb számban igényeltek iparművészeti alkotásokat. Ezeket az igényeket a helyi mesterek csak bizonyos mértékben tudták kielégíteni; 246. Szentpéteri József: A Szathmáry — Király család asztali készlete, 1823
