Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
247. Szentpéteri József Pórus király fogságba esése c. dombormtívének részlete. Kiscelli Múzeum számos külföldi iparművészeti „áru" került forgalomba a vásárokon és az üzletekben. A megnövekedett igények következtében igen sok esetben színvonalcsökkenés is tapasztalható, bár egyes iparművészeti ágakban, Pesten az ötvösművészetben és a bútorművességben eredményes kísérletek történtek a művészi színvonal megtartására és emelésére. A XIX. század első felében — a XVIIL század végétől kezdve — egyértelműen ötvösművé- Az ötvösmüszetről beszélni már nem lehet. Nemcsak a használati, hanem a dísztárgyak előállításánál is egyre vészet helyzete nagyobb teret nyert a művészeti tevékenységgel szemben a mesterség, valamint az, hogy az igények és a termelés megnövekedése során a kézimunka fokozatosan háttérbe szorult, és helyét a gépi munka foglalta el, nemcsak a tárgyakra szerelhető díszítések elkészítésével, hanem a tárgyak testének formálásánál a gépi felhúzás vagy a prés alkalmazásával. Ennek következménye a termelés nagyarányú növekedése mellett a díszítések egyszerűsödése, a reliefjelleg csökkenése vagy megszűnése, valamint a díszítmények megmerevedése, sematizálódása, a tárgyak egyedi jellegének eltűnése lett. Megszűnt vagy jelentősen csökkent a megrendelő és a mester közvetlen kapcsolata, ezt a vevő és az eladó viszonya váltotta fel. Egyre ritkábban fordult elő az ötvös elnevezés, helyette az ipari jelleget inkább kifejező aranyműves vagy ezüstműves elnevezést használták, és különváltak az addig az ötvösök sorába tartozó ékszerészek, akik elsősorban nem új termékek előállításával, hanem javítással és eladással foglalkoztak. 56 Néhányan voltak csak, akik ötvösként művészi szinten folytatták vagy kívánták folytatni Szentpéteri mesterségüket. Ezek között a legkiemelkedőbb, a XIX. század első felének legnagyobb magyar József ötvösművésze, Szentpéteri Jó-zsef volt. A művesek között ő fiatal korától kezdve tudatosan vallotta magát művésznek, és törekedett arra, hogy készítményeinek művészi színvonalát magasra emelve: az ötvösség rangját megtartsa, illetőleg visszaszerezze. 57 (246 — 248. kép.) Szentpéteri Jé)zsef 1781-ben Rimaszombatban született. Kassán tanulta az ötvösmesterséget. Bécsben ismerkedett meg a francia ötvösművészet új stílusával, a ,,czopf"-fal, az empire stílusú ötvösséggel. 1809-ben Pestre jött, abba a városba, amely központi helyzete következtében a magyarországi ötvösségnek is a legjelentősebb helye volt, és ahol a napóleoni háborúk nyomán jelentkező gazdasági konjunktúra bőséges munkalehetőségeket ígért.
