Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A Trentsensky — Watzelkőnyomda Új kőnyomdák Csak a harmincas évek közepén támadt versenytársa Pesten, amikor Trentsensky József megindította pesti kőnyomdáját, ós annak vezetésével Walzcl Prigyes Ágostot bízta meg. A Trentsensky—Walzel-nyomda igen rövid idő alatt maga mögé szorította Schmidt kőnyomdáját. ízlésesen előállított művészi lapjaira, amelyek politikusokat, írókat, színészeket ábrázoltak, vagy tájképek voltak, éppoly gondot fordított, mint a kereskedelmi, ipari nyomtatványokra, címkékre, meghívókra. Sorozatokban adott ki műiapokat, a legjobb művészekkel dolgoztatott, és sikerének talán a legfontosabb eredője az volt, hogy Barabás Miklós rajzait elsőnek ebben a nyomdában sokszorosították. A Trentsensky—Walzel-nyomda sikere átütő volt. A litográfia JBudán és Pesten meghonosodott, és széles körben terjedt, akár egyedi lapok révén, akár folyóiratok, újságok mellékleteiként, illusztrációiként. Terjesztett eszmét és művészetet, szolgálója volt a politikai, irodalmi és művészeti törekvéseknek egyaránt. A Trentsensky —Walzel-nyomda műköclését már nem zavarta az, hogy az 1840-es években — nyilvánvalóan a fokozódó igényeknek a kielégítésére — egymás után keletkeztek új kőnyomdák Pesten, mint Vietorisz Antalé, aki színes nyomással is kísérletezett, vagy Grimm Vincéé, akinek a nyomdájában a színes nyomást már eredményesen végezték. Grimm Vince műkereskedő eredetileg kottanyomó-üzem felállítására kapott engedélyt. Vállalkozásának sikere volt, felhagyott a műkereskedéssel, s kizárólag a kőnyomdájából élt. Képeskönyveket adott ki, s egy ideig Barabást is ő foglalkoztatta. A kőnyomdászat fellendülését mutatja, és nem véletlen, hogy Szerelmey Miklós, aki 1845-ben állította fel kőnyomdáját Pesten, már nemcsak megrendelésre dolgozott, hanem maga indított sorozatot ,,Magyar hajdan és jelen élethű s hív rajzolatokban, magyarázó szöveggel" címen 1847-ben. Szerelmey az első pesti kőnyomdász, akinek a színes nyomás, a kromolitográfia fő munkaköre volt. Korábban az ilyen lapokat Bécsben és Párizsban készíttették el a magyar kiadók.

53 A grafikai művészeti ágak közül a fametszés, amely a XVIII. századi visszaszorulása után a Fametszés XIX. század első felében Európa-szerte fellendült, Budán és Pesten jelentéktelen volt. Egyetlen fametsző-művészről tudunk, a húszas évek elején Budán lakó Ritter Józsefről, azonban az ő tevékenysége a könyvnyomtatásnál díszítőelemként vagy a kartonnyomásnál mintaként használt dúcok készítésével merült ki. Egyetlen ága lendült csak fel a fametszésnek a XIX. század elején: a kártyakészítés. A játékkártyák ugyanis fadúcok segítségével készültek, és nyomás után kézzel festették át. Egy-egy kártyafestő Budán már a XVIII. század folyamán is működött, de a század végétől kezdve, a kávéházi élet fellendülése következtében egyre több kártyafestő telepedett meg a két városban. Budán a XIX. század első felében általában 2 —4 kártyafestő élt, Pesten 1805-ben 3, 1827-ben 10, 1848-ban pedig már 13; és volt köztük olyan mester is, aki 4 legénnyel dolgozott.

54 A XIX. század első felében az egyes grafikai műfajoknak igen nagy szerepük volt a művészet elterjesztésében, a művészi igények felkeltésében, és ha nem is mindig a legszínvonalasabban, az igények kielégítésében, a közönség és a művészet viszonyának a kialakításában. A közönség és a művészet viszonyát igen jellemzően fejezte ki a fényképezés, a daguerreotípia fogadtatása is. A „megfoghatatlan csodatitkot" — optikai kamerával a fény vegyi hatását képek előállítására felhasználni — 1837-ben fedezte fel Daguerre francia festő, s az első hazai reagálások a technikai felfedezésen való lelkesedés közben azonnal a festészet nélkülözhetőségét emlegették. 245. Prixner Gottfried rézmetsző hirdetése Szerelmey Miklós Daguerreotípia, talbotípia 35 Budapest története III. 545