Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Ehrenreich igen termékeny rézmetsző volt, ismert lapjainak a száma megközelíti a százötvenet. Kazinczy Ferenc e lapokat nem tartotta ugyan nagyra, pedig ezek színvonala — általában — nem volt alacsonyabb, mint a külföldi rézmetszők lapjaié. Ehrenreichet a pontozó modorú technika legjobb magyar művelői között tartják számon, és méltatói azt is megállapították, hogy a portrémetszetek nála váltak önálló műtárgyakká. Korábban az ilyenek csupán illusztrációk voltak. Ehrenreich reprodukciós rézmetsző volt, annak ellenére, hogy néhány metszetére — valószínűleg üzleti fogásból — azt írta: ,,eleven képéről rajzoltatott". Művei kész rajzok, festmények pontos másolatai. 50 Ehrenreich Bécsbe való távozása után szerepét — legalábbis az illusztrációs tevékenység terén — Lehnhardt Sámuel vette át, aki 1817 óta élt Pesten, és elsősorban a Tudományos Gyűjtemény számára dolgozott. Készített arcképeket, városképeket, térképeket, könyvillusztrációkat. Kohlmann és A harmincas években, elsősorban a divatlapok megjelenése következtében, Pesten a rézmetszőPeriaszka tevékenység, a rézmetszetek iránti érdeklődés igen nagy mértékben fellendült. A főképp könyvillusztrálással foglalkozó Lehnhardt mellett már több rézmetsző dolgozott a városban. Kohlmann Károly (a negyvenes években Vidékyre magyarosította a nevét), aki 1825-ben telepedett le Pesten, a harmincas években a Honművész, a negyvenes években a Pesti Divatlap divatképrajzolója volt, de készített színészportrékat is. Perlaszka Domokos a Regélőbe, a Honderűbe, az Életképekbe, az Ungarnba, a Pesti Divatlapba, a Spiegelbe készített metszeteket (divatképeket). Önállóan is adott ki lapokat, és „műintózetéből" arcképek, városképek és árvízképek is kerültek ki. Sürch József Ferenc 1832-ben telepedett le Pesten, és a Spiegel részére rajzolt divatképeket, de készített városképeket és arcképeket is. Szintén a harmincas évek elején jött Pestre Torsch Leé), aki főképp a Rajzolatok számára készített arcképeket és divatképeket. Külföldi réz- Míg a század elején egy-két rézmetsző élt csupán a városban, a harmincas években már öt-hat metszők — és bőven talált munkát. A rézmetszetek iránti érdeklődés és a szükségletek megnövekedését mutatja, hogy ugyanakkor, amikor a helybeli rézmetszők száma megszaporodott, a külföldiek közül is többen dolgoztak Pestre, mint például a bécsi Hoffmann Mihály, aki 1825—1833 között számos metszetet készített az Aurorába. S egymás után jöttek Pestre újabb rézmetszők is. A harmincas évek végén már itt működött Fuchsthaller Lajos, aki elsősorban újságillusztrátor volt: a Honművésznek, a Regélőnek és a Spiegelnek készített divatképeket, városképeket, színpadi jelenetek rajzait. Az Életképek és a Spiegel divatrajzainak nagy részét az 1840-es évek elején Pesten letelepedett Baer és Schmidt rajzolta. A pesti rézmetszés fellendülésére jellemző, hogy Tyroler József már nem Bécsben, hanem itt tanult. Lapjai 1846-tól kezdve ismeretesek. Az Ungarnnak dolgozott, és ő metszette rézbe 1847 —48-ban Barabás rajzait József nádorról, Petőfi Sándorról. Acélmetszés A rézmetszés mellett az egyik éij technika, az acélrnetszés csak igen korlátozott mértékben terjedt el Pesten a XIX. század első felében. 51 Perlaszka Domokos az elsők között kísérletezett itt acélmetszetek készítésével, de megmaradt inkább a réz metszésnél, éppúgy, mint Sürch és Baer is, akik szintén megpróbálkoztak ezzel a technikával. Tyroler sem jutott tovább a kísérletezésnél. Talán a bécsi születésű, Pesten megtelepedett Zechmayer Lipót volt az egyetlen, aki kizárólag acél metszéssel foglalkozott. Kőrajzoiás Az acélmetszésnél jóval nagyobb jelentőségre tett szert s igen gyorsan elterjedt Pesten a másik új technikai eljárás, a kőrajzoiás, amely a negyvenes években mennyiségileg már a rézmetszést is felülmúlta. A litográfiát a XVIII. század végén fedezte fel Aloys Senefelder, amely mindenütt hamar elterjedt, mert a kőrajz egyrészt olcsóbb volt, mint a rézkarc vagy az acélmetszet, másrészt igen alkalmasnak bizonyult a kor festői törekvéseinek (a lágy tónusoknak és a szentimentalizmusnak) a kifejezésére. 52 Az első pesti kőnyomdásznak Richter Fülöp Antal tekinthető, aki 1804 óta élt a városban mint rézmetsző, és 1816-ban alakította át réznyomó-műhelyét kőnyomdává. Arcképeket készített a pontozó módú rézmetszetek stílusában, és tájképeket rajzolt kőre. Schmidt Budán kőnyomdát a szintén rézmetsző, svájci származású Schmidt János alapított 1819-ben, kőnyomdéija és ez csaknem két évtizeden keresztül a város legjelentősebb kőnyomda-vállalata volt. Schmidt 1829 óta Pesten működött. Hivatali és kereskedelmi nyomtatványok, helyszínrajzok, térképek nyomtatásán kívül arcképek, arcképsorozatok, tájképsorozatok kiadásával foglalkozott. Ha túlzás is az a kortársi dicséret, amely a Schmidt által kiadott „nyomott rajzolatokat Európa e' nemben készült legszebb Rajzolatjai közé" sorolja, a bécsi kőnyomatok átlag-színvonalánál nem voltak ezek sem alábbvatók. Schmidt maga nem rajzolt, de ügyes és tehetséges rajzolókat alkalmazott, mint Boutibonne Lajos, Lántz József, Csintalan József, Kollár Ferenc, Torsch Leó. 0 adta ki a Pesten is megforduló vagy letelepedő festők, rajzolók (mint Weyde Vilmos berlini származású arcképfestő, Prestel János Gottlieb mainzi állat- és tájképfestő, Clarot Sándor francia miniatűr-arcképfestő, Borsos József) lapjait is.
