Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
237. Ferenczy István: Ürményi József mellszobra. Kiscelli Múzeum 1834-ben Vörösmartyval együtt utazott le Nagyváradra, ahol mindkettőjüket lelkesen ünnepelték. Ez az év és a nagyváradi ünneplés volt Ferenczy sikereinek a tetőpontja. Váradról viszszatérve Budán a Várban házat vásárolt, műtermet rendezett be. Ekkor már nagy nemzeti emlékművek felállítására akart vállalkozni. A nagyváradi püspökkel tárgyalt Szent László vörösrézből való lovasszobrának a felállításáról, de pénzhiány miatt ebből éppúgy nem lett semmi, mint a Szigetvárra tervezett Zrínyi-emlékből. Nagy céljait nem tudta megvalósítani, s hogy művészetére, illetőleg a művészetre felhívja a figyelmet, új vállalkozásba kezdett: 1836 — 38 között Társas Kötelezések cím alatt Pesten rézmetszet-sorozatot adott ki. Tizenkét lap jelent meg ebből a sorozatból, amelynek a témája dantei utazás: Canova szelleme elvezeti a művészt a szkíta földre, a magyarok őshazájába. A sorozat egyik lapja — Abaris — Ferenczyt ábrázolta mint az első szkíta művészt. Á vállalkozás érdektelenségbe fulladt, nem utolsósorban Ferenczy fogyatékos rajztudása miatt. Ferenczynek 1838-ban már nem volt raun- •WÊ S j ^^ ^^M. P^PWPi^** Baráti kaja. Az csak vágyálma maradt, hogy az i^^PP^^f^^^flÉkMMMaMflÉl - t • i Társaság épülő Lánchíd szobrászati díszítését majd ő végzi. Barátai megkísérelték a közvélemény figyelmét ráirányítani; ,,fölsegélésére" 1839 októberében Baráti Társaság alakult, amely Felszólítás a honi szobrászat ügyében címmel röpiratot adott ki, és országos gyűjtést indított. Az utóbbinak a célja az volt, hogy Ferenczyvel hazai fehér márványból nagyszerű emlékeket, elsőnek Mátyás király emlékszobrát készíttessék el. Ferenczy körül barátai túl nagy zajt csaptak, és ez nem használt sem a szobrászat, sem a Mátyás-emlék művész ügyének. Ekkor már nem Ferenczy volt Pesten ,,a művész"; itt működött a sikeres Barabás Miklós, a festő, s ekkor alakult a Műegylet is, nem egy művész, hanem a művészet támogatására. A műbírálat ekkor már nemcsak baráti körben, levelek útján terjedt bizonytalanul, hanem évek óta, ha gyámoltalan is, de nyilvános volt a Honművész című folyóirat lapjain. A tervezett Mátyás-emlék esetében azonban először nem a művet, hanem a gondolatot támadták. Felvetették, hogy kell-e egyáltalán szobor; ha már lesz, ne márványból, hanem ércből legyen, ne Ferenczy készítse, hanem nemzetközi pályázat alapján válasszák ki a művészt. ,,A honi szobrászat ügyében keletkezett társaság" azonban kitartott eredeti elképzelése mellett, elfogadta Ferenczy István Mátyás-emlékének tervrajzát, százezer forintos költségvetését. Ferenczy István ércszobrot tervezett végül is, csak a talapzat (mauzóleum) domborműveit és a mauzóleum kapuján az időt ábrázoló szobrot készítette volna fehér márványból. (236. kép.) A tervet azonban heves bírálatokkal illették, még barátai lapjában, az Athenaeumban is. Legszenvedélyesebben Széchenyi támadta a szobor felállításának a gondolatát. Időszerűtlen- nek tartotta, mint írta: Mátyást az érdemesíti inkább szoborra, hogy „alkalmasint egy garast sem adna most, midőn Magyarország élete van kérdésben, holt szoborra". Az Athenaeumban ekkor (álnéven) Vörösmarty védte meg a Széchenyi által gúnyosan „szegény kis Ferenczv"-nek nevezett szobrászt, s határozottan kiállt a szobor felállítása és a művészet mellett: „kifejlett irodalom s művészet nélkül nincs nép, melly a nemzet magas nevét megérdemlette volna". Ferenczy 1840—41-ben elkészítette valamennyi dombormű teljes nagyságú gipszmintáját és a lovasszoborét is. Tanulmányútra ment Itáliába, Németországba, Ausztriába, s célja az ércöntés tanulmányozása volt. Hazajötte után két domborművét (a Tudomány és az Erő allegóriáját) sikeresen ércbe is öntötte. Évszázadok óta ez volt az első magyarországi ércszoboröntés . Ferenczy 1844-ben a szobor felállításának az ügyét az országgyűlés elé vitte, de ott az orszá- Ferenczy gos pártolásra tett indítványt elvetették. Megkísérelte még, hogy a bécsi udvar támogatását meg kudarca szerezze, de felségfolyamodványát 1845-ben elutasították. Elkészített még egy-két szobrot,
