Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

pen úgy, mint pesti társainak a munkáin is — a bécsi iskola hatása érződik. Bauer azonban a negyvenes évek elején felszabadult e hatás alól, és az ekkor készült szobrai már bécsi hatástól független művészre utalnak. Huber és Bauer mellett a húszas években egy harmadik, szintén bécsi akadémiát végzett Uhrl Ferenc szobrász telepedett le Pesten: Uhrl Ferenc. Képességei — mind művészi felfogása, mind technikai készsége — jóval szerényebbek voltak Dunaiszky, Huber és Bauer képességeinél. Ennek ellenére ő volt a harmincas-negyvenes években a leginkább foglalkoztatott pesti szobrászmester. Munkásságát a mester elnevezés találóbban jellemzi, mint a művész. Erre a rangra talán ő maga sem pályázott. Céljai nem művésziek voltak, hanem csak arra irányultak, hogy minél több megbízást kapjon. Ennek érdekében érzékenyebben reagált a megrendelők, a közönség ízlésére, mint a többi pesti szobrász. Hétköznapi, melankolikus nőalakjai jobban megfeleltek ennek az ízlésnek, mint az antik szépségideálok, és nagyobb sikerük is volt. Megbízásainál nem a művészi munka megbecsülését kívánta érvényesíteni, hanem csupán a munka lehetőségét, a megbízás elnyerését. Minden munkát elvállalt, és több pályázó esetén a megbízást úgy szerezte meg — csaknem minden esetben —, hogy ő tette a legolcsóbb ajánlatot. Számos épületdíszítő szobor, dombormű van még ma is a városban, amelynek a mesterét Ismeretlen nem ismerjük; feltételezhető csak, hogy valamelyik pesti mester műve. Nem tudjuk, hogy ki készítette azokat a klasszicista vörösmárvány kutakat, amelyek főképp a Lipótváros néhány klasszicista épületének az udvarán még ma is megtalálhatók. Ismeretlen a legtöbb budai és pesti temetői síremlék készítőjének a neve is. Ismeretlen annak a domborműnek a készítője is, amely a világ teremtését ábrázolja, s amelynek közvetlen előképe Michelangelónak a Gyula pápa síremlékére készült Mózes-márványszobra. Azt tudjuk csak, hogy 1814 után keletkezett és a mai Magyar Jakobinusok terén állott volt Falk-ház homlokzatát díszítette. Ez a dombormű felhívja a figyelmet arra, hogy a XIX. század első felének pesti és budai szobrászatában az egyszerű másolások is előfordultak. 1828-ban 12 szobrászt írtak össze Pesten, de ekkor ezek közé számították az ezüstvésnökö- Szobrászok és ket (Ehrenreich Józsefet és Nadler Ignácot), a betűvésnököket (Günther Antalt és Schönmann kőfaragók Ottmárt) és Lehuhardt Sámuel rézmetszőt is. Szobrászati munkájuk ezeknek a mestereknek bőven volt Pesten, Budán és vidéken egyaránt.

26 Versenytársaik az országban nemigen voltak; külföldi mesterek, művészek munkáját pedig nem annyira a szükség igényelte, mint a megszokás és a helyi mesterek képességeit illető bizalmatlanság. Versenytársaik csak a szobrászoktól ekkor már határozottan elkülönült kőfaragóknak voltak. A 15 pesti építőmester mellett 4 kőfaragómester működött, akik 1822-ben panaszkodtak,

27 hogy bár a feladatokat el tudják látni, mégis az itteni épületeken szükséges kemény kőfaragó munkákat ürömi, borosjenői, piszkei, süttői és almási mesterekkel végeztetik. Panaszkodtak, hogy a pénzhiány és ezzel kapcsolatban az építkezési kedv hiánya miatt az új házakat a városban csaknem minden kőfaragómunka mellőzésével építik; legfeljebb az ablakkeretek és néhány díszítés igényel ilyen munkát. Ez a panasz nyilvánvalóan átmeneti nehézséget tükrözött, s egyúttal arra is utalt, hogy a nagy építkezések során vidéki kőfaragómesterek is találhattak munkát Pesten. Viszont az is feltételezhető, hogy ezek a rutinmunkán kívül igényesebb feladatokat is vállaltak és végeztek, miként a szobrászok is vállaltak olyan szobrászati rutinmunkát, amelyet kőfaragé>k is el tudtak volna végezni. A szobrászok és kőfaragók különválása megtörtént, a művészi igény azonban, amely a szobrászati és a kőfaragói munkát élesen elválaszthatta volna, még bizonytalan volt. Megmutatkozott ez annak a pályázatnak a során is, amelyet a pesti városi tanács 1828-ban írt ki a Ferencesek terén felállítandó kút elkészítésére.