Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

229. Diana-fürdő, 1837. Kőmetszet P. K. Vasquez térképsorozatáról 230. Villa. Diana út I 7 keverése folytán jellemezte munkáját, a tízes években egyre inkább megszűnt. A tiszta klasszicizmus jelentkezett már, és ugyanakkor épületei egyszerűségükkel és célszerűségükkel nagymértékben hozzájárultak a Pollack és később Hild József által képviselt monumentális megoldásoktól eltérő pesti bérháztípus kialakulásához. A XVIIL század végén telepedett le Pesten az ausztriai származású Zitterbarth Mátyás. Munkásságáról csak írásos adatok maradtak fenn. Fia, aki az építészettörténeti irodalomban mint idősebb Zitterbarth Mátyás szerepel, 1809—1818 között főképp egyemeletes házakat épített a város különböző részein, amelyek művészi szempontból meglehetősen jelentéktelenek voltak. Idősebb Zitterbarth Mátyásnak talán a nagybátyja volt az a Zitterbarth János, aki még a századforduló előtt került Pestre. Sűrűn foglalkoztatott mester volt, és a meglehetősen igénytelen, általában egyemeletes polgári házak építése mellett templomépítéssel is foglalkozott. Az építészet a XIX. század első felében még igen erős mértékben a céhes keretek közé szorult.

12 A céhtagság az önálló munkavállalás feltétele volt, a céhbe való bejutás azonban még a gyakorlott, tehetséges építészek számára is a legtöbbször igen nagy nehézségekkel járt. Hild János 1786 óta dolgozott Pesten Canevale mellett az Újépületnél, a kőműves céh azonban csak 1790-ben vette fel tagjai sorába, de akkor is csak a Helytartótanács erélyes közbelépése folytán. Fia, Hild Jé)zsef, csak ötvenöt éves korában kapta meg a mesterjogot; addig azt az anyja Zitterbarth Mátyás és János A hő műves céh