Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
kezetes, szalmatetős házak állottak: a város keleti és déli részén, és a mai Molnár utcában, a Duna mellett. A kőépületek, ha romosán is, általában túlélték a tűzvészt és az ostromokat. A város fennmaradt falakkal rendelkező 164 telkének 70 százalékán találtak régi és jó falakat, és ezek nyilvánvalóan Pest város török uralom előtti építészeti maradványai voltak. Romos állapotuk pedig nemcsak az ostromoknak, a katonaság pusztításainak a következménye, hanem annak is, hogy a török uralom második felében Pest városát — mint a haditechnika fejlődése következtében nem védhető várost — elhanyagolták. Védrendszerének továbbfejlesztése nem érte volna meg a költségeket és a fáradságot, s az állandó bizonytalanságnak kitett lakossága sem nagyon törődött az épületek rendszeres javításával, karbantartásával, és természetesen nemigen vállalkozott új építkezésekre sem. A felszabadítás után tíz évvel jó néhány pesti telken emlegettek ugyan olyan épületeket, amelyekről azt állították, hogy régi török épületek, de ezeknek a többsége olyan vályog- és sövényház volt, amilyeneket bármelyik magyarországi faluban akkor is és máig is lehet találni. Ezeket a házakat nyilvánvalóan a hazai viszonyokat nem ismerő, az ausztriai és németországi építkezéshez szokott kamarai tisztviselők és az új telepesek minősítették ,,török" házaknak. A megszálló katonaság 1686-ban szabadon helyezkedhetett el a pusztán maradt városban, birtokba vette vagy használni kezdte a leginkább épen maradt épületek egy részét. A többit pedig a felszabadítást követő hónapokban, években egymás után foglalták el, vették vagy kapták meg az új telepesek, természetesen elsősorban az épületmaradványokkal rendelkező telkeket a, város fallal körülvett területén. 1,5 A) A Belváros A pesti városfal, amely a XVII. század végéti Pest települési határa volt, a felszabadító ost- A városfal és rom alatt sem rongálódott meg olyan mértékben, hogy nagyobb munkával történő javítására, a városka P uk mint a budai várfal esetében, szükség lett volna. A pesti városfalnak a felszabadítás után a katonai jelentősége igen csekély volt. Védő szerepet csupán a Rákóczi-szabadságharc idején játszott, máskor csak a polgári település, a köz- és vagyonbiztonság védelmére szolgált. Bár katonai-védelmi jelentőségéről a város leírása során 1737-ben Bél Mátyás is megállapította, hogy nem sokat érő, a városi tanács még 1754-ben is a városfal erődítmény jellegét hangsúlyozta és óvta, megtiltván azt is, hogy a fal közelében házakat, pincéket építsenek. Ennek következtében a városfal a nyolcvanas évekig — szinte érintetlenül — fennállott, 12 rondellájával, 3 kapujával. A városba észak felől a Váci kapun (a XVII. század végén még Ofner Thornak, Budai kapunak nevezték), kelet felől a Hatvani kapun (a XVII. század végén Erlaner Thor, Egri kapu volt a neve), délkelet felől a Kecskeméti kapun lehetett bejutni. A XVII. század végén volt még egy kapu a mai Molnár utca déli végén is, a Wasser Thor, a Vízi kapu. A XVIII. század folyamán azonban ennek a kapunak az említésével nem találkozunk. Lehetséges az is, hogy a Vízi kapu a várost a Duna felől védő sáncnak a nyílása volt. Ezt a sáncot a Rákóczi-szabadságharc után megszüntették. (14. kép.) A városfalon az első — ideiglenes — változások a XVIII. század közepén történtek. A mai Cerlóczy utca, valamint a Királyi Pál utca végén kijáratot létesítettek, de ezeket a városi tanács 1771-ben a járvány elleni védekezésre hivatkozva elfalaztatta, s csak 1785-ben engedélyezte újra a megnyitásukat. Ettől az időtől kezdve szinte minden évben jelentős változtatásokra került sor. 1786-ban megnyitották a városfalat a mai Ferenczy István utca végén, 1787ben lebontották a Lipót utca (ma Váci utca) déli végén levő nagy rondellát, 1789-ben kaput nyitottak a Sütő utca (ma Bárczy István utca) végén, lebontották a városfal északi végén a Duna mellett levő rondellát, valamint a Váci kaput is. 17 A városfalon belül a felszabadítás után, a házak nagymértékű pusztulása ellenére is felismer- Középkori hető volt a középkori városszerkezet, az utca- és telekhálózat, különösen a Váci kapu és a varosszerkezet Kecskeméti kapu között húzható szinte egyenes vonaltól (a mai Petőfi Sándor és a Kecskeméti utcák vonalától) nyugatra. Az ettől keletre eső részen (tehát a város területének több mint egyharmadán) az első felméréskor nemhogy telek meghatározásra alkalmas épületmaradványokat nem találtak, de a mai Városház utca vonalán és a Hatvani kapuhoz vezető úton kívül még utcákat sem. A mai Petőfi Sándor utca és a Kecskeméti utca nyugati oldalán ezért hatalmas méretű telkek keletkeztek. (15. kép.) Minden bizonnyal középkori eredetű (és telekbeosztású) a városnak a mai Petőfi Sándor utcától nyugatra eső része, valamint a mai Martineiii tér és a városfal közötti rész. Az utcák és a terek vonala illetve elhelyezkedése szinte önmagában is bizonyítaná a középkori eredetet, de ezt a bizonyítást még inkább megerősítik azok az adatok, amelyek a XVII. század végi telekkönyvekben a kőépületek elhelyezkedésére vonatkoznak. Ezeknek a térképre vetítése során 4 Budapest története III. 40
