Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

javaslat is készült ugyan : a kiküldött választmányé, a városoké és a választmány városi tagjaié (mindhárom javaslat kidolgozásában, valamint tárgyalásában igen aktív szerepet vállalt Járy György, Pest város országgyűlési követe). Hosszan vitatták is ezeket a főrendekkel, de eredményt nem értek el sem ekkor, sem a következő országgyűlésen — a márciusi események előtt. A kérdés tárgyalása reménytelen körforgás volt a rendek, a bécsi udvar és a városok makacs elképzelései s összeegyeztethetetlen szándékai között. Maga a két testvérváros sem értett egyet. Buda városának követei határozottan képviselték azt az álláspontot, amely Pest vármegye álláspontjával majdnem egyértelmű volt, hogy a választási rendszert kell reformálni, kiterjesztve azokra, akik „műveltebb értelem és birtoknál fogva a város száznemű érdekeit képviselik", és határozottan követelték a községi ügyek intézésének a nyilvánosságát, a kamara felügyeleti jogának a megszüntetését és a városoknak a Helytartótanács alá való helyezését; mindezeket lényegesebbnek, elsőrendűbbnek tartván a szavazati jog kér- ítiílSS &$'ó'tt&X désénél. . /> ,.'*»•>/•'> • Pest város követei, különösen Járy György 174. Járy György pesti városbíró arcképe, 1841. viszont a szavazati jog kérdését helyezték F. Eybl kőnyomata előtérbe, s ennek érdekében egyesületet is létesítettek (de ebbe csak nyolc város lépett be). A reformjavaslat szerint a megyék 52 szavazata mellett a városok 16 szavazatot (Pest, Debrecen, Szabadka, Buda, Szeged és Pozsony a vármegyékkel egyenlő szavazatot) kaptak volna. Pest városa ellenben a szabad királyi városok számának megfelelően 47 szavazatot követelt, mondván, hogy Pestet népessége és gazdasági jelentősége alapján megilleti a Pest vármegyével egyenlő szavazati jog, s a városok egyébként „számra, birtokra s értelmiségre nem állnak a nemesi rend mögött". Pest város javaslatának elfogadása azt jelentette volna, hogy az országgyűlésen megyei szavazatok megoszlása esetén a városiak jutottak volna diadalhoz, s a városi reform végrehajtása előtt ez óhatatlanul a kormány érdekeinek a képviseletét jelentette volna. A városi reform országgyűlési tárgyalásai során az alsótábla és a felsőtábla a városok főfelügye- A városok lete kérdésében sem tudott megegyezni. A felügyelet szükségességét lényegében nem vitatták, de jelügyelete az alsótábla nem tartotta tanácsosnak a városok fölé kormánytól függő főfelügyelői hivatalt állítani addig, amíg nincs olyan kormánya az országnak, amely a törvényhozásnak felelős. A városokkal kapcsolatban már jóval az 1843. évi országgyűlés előtt is az egyik legfontosabb probléma a felügyelet kérdése volt. A szabad királyi városok felett a XVIII. században kettős (helytartótanácsi és kamarai) felügyelet alakult ki, s ez a XIX. század első felében nemcsak fennmaradt, hanem fokozódott is. A városok (és a rendek) elsősorban a Kamara felügyeleti joga ellen tiltakoztak, ebben látván leginkább veszélyeztetve a városok önállóságát, függetlenségét, s a rendek még ezenkívül a városoknak a kormány szolgálatába való kényszerítését. Buda városához hasonlóan Pest is óhajtotta 1843-ban „a Királyi Udvari Kamarátok" függetlenséget törvényileg kimondani", a rendek pedig soha nem szűntek meg a városok szavazatjogának korlátozását ezzel az állapottal magyarázható függőségbe hozni. A Kamarának és a Helytartótanácsnak a városok feletti felügyeleti jogkörét 1794-ben szabályozták pontosan. A Kamara jogkörét az határozta meg, hogy a király a szabad királyi városokat peculium regiumnak tekintvén, földesúri joghatósággal élt, amikor ellenőrizte a városok gazdálkodását, voltaképpen saját vagyonának a kezelését. Ez az ellenőrzés odáig terjedt — mint a városok 1802-ben az országgyűlésen sérelmezték —, hogy engedély nélkül a városok házat sem építhettek, nem emelhették alkalmazottaik bérét, nem adhatták bérbe a városi javakat. Sőt, az 50 forintot meghaladó kiadásokhoz a Kamara hozzájárulása volt szükséges. Míg a Kamara a városok gazdasági ügyeit ellenőrizte, a Helytartótanács felügyelete a közigazgatási, jogi és árva-ügyekre terjedt ki, természetesen azonkívül, hogy a törvények és renBucla és Pest álláspontja 28 Budapest története III. 433