Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
166. Az első pesti lóverseny, 1827. Presztel —Clarot kőmetszete riak voltak, a XIX. század első felében — a húsvéti feltámadási körmeneteken kívül — mint jelentős egyházi ünnepek csak a Szent János-nap, az Illés-nap és a Szent István-nap maradtak meg. Azonban ezeknek is elsősorban inkább a látványossága adott jelentőséget, s ünnepi jellegüket nem annyira vallásos tartalmuk határozta meg, hanem inkább az, hogy alkalmat adtak nagyobb tömegek számára a hétköznapi életből való kikapcsolódásra s nem utolsósorban ünnepi szórakozásra. Fennmaradtak természetesen az egyes foglalkozási ágak ünnepi szokásai. A kézműves céhek védőszentjeik neve napján zászlóik alatt a templomba vonultak, s mise után a céh házában vagy egy vendéglőben nagy mulatságot rendeztek. Péter-Pál napján például a halászok tartottak mulatságot, Szent Mihály napján (szeptember 29-én) pedig a Pest megyei juhászok, az Üllői út valamelyik kocsmájának az udvarán. A hétköznapi életből való kikapcsolódást szolgálták a korzók (promenádok) is. A pesti korzó Promenádok a XIX. század első felében a Duna-parton volt, a hajóhídtól északra és délre. Az előkelőbb az északi korzó volt. 70 Uj sétányt Pesten Széchenyi István kezdeményezésére létesítettek a lipótvárosi háztulajdonosok, akik társulatot alakítva az Újépület és a mai Szabadság tér déli oldala közötti posványos területet feltöltötték és befásították. Budának a XIX. század első felében két sétánya volt. Az egyik a Várhegy keleti lejtőjének a sétaútjain, amelyek az Ellyps-hez (a mai Alagút feletti térre) vezettek, ahol hetente kétszer katonazenekar játszott, a másik pedig a bástyasétány, a Fehérvári kaputól a Helyőrségi templomig. Sétányoknak nevezték Pesten és Budán a kirándulóhelyeket, a nyilvános és népkertet is. Nyilvános és Pesten ezek között nagyságánál és rendeltetésénél fogva az első helyen a Városliget állott, népkertek A Városligeten kívül a pestiek kedvelt kirándulóhelye volt az Orczy-kert, amelyet Pest legszebb nyilvános kertjének tartottak. (227. kép.) Pesten ezeken kívül még számos nyilvános, de magántulajdonban levő kert volt. Ezek között a húszas években a Georg-kertnek nevezett lipótvárosi Trettner-kert és a Kerepesi úti (ma Rákóczi úti) Beleznay-kert volt a leglátogatottabb. Pest többi nyilvános kertje közül a húszas években a nevezetesebbek közé tartozott a Kemnitzer-kert, a Városliget felé vezető főúttól (ma Gorkij fasor) jobbra, a Csollich-kert a Dob utcában (ezt nevezték Angartennek, Ligetzug-
