Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Szilveszterkor a polgári céllövészek vonultak fel Pesten, újévkor a kéményseprők és a lámpa­gyújtogatók járták végig a várost, üdvözlőkártyákat osztogattak jó borravaló reményében. Volt „téli mulatság a városi erdőcskében": főképp vasárnap ifjak és idősebbek korcsolyáztak ezrével a befagyott tavon. (104. kép.) Az igazi mulatságok azonban a bálok voltak, amelyeknek a szezonja vízkeresztkor kezdődött Bálok ós tartott húshagyókeddig. A nyilvános bálok a XVIIL század második felében egyre nagyobb mértékben szokásba jöttek, s 1772-ben a bálok tartását már királyi rendelettel szabályozták. Ez a rendelet — kisebb módosításokkal — hosszú évtizedekig érvényben volt. Vízkereszt napjá­tól a hetvened-vasárnapig (a húsvét előtti kilencedik vasárnapig, hetvenedik napig) hetente két­szer vagy háromszor este nyolc órától hajnali három óráig, ettől kezdve pedig hetenként többször is, hajnali öt óráig lehetett bálokat rendezni, húshagyókedd éjfélig. Pudán az 1790-es években, „ahogyan minden évben szokásban volt", az Országház termeiben rendeztek farsang idején vasárnap és csütörtökön bálokat, az előkelők számára. Voltak bálok ezenkívül a vízivárosi Fehér kereszt Fogadóban (a vári bálokkal nem egy időben), a szegényeb­bek számára a Három kapás Vendéglő szálájában, a krisztinavárosiak számára a régi Szent János Kávéház melletti Vademberben, a tabániaknak a Koronában, de más vendéglőkben is a fiákere­sek, a favágók, a „gatyások", a dereglyések, valamint a fuvarosok számára. (163. kép.) 163. Budai bál, 1837. F. Paur rajza 164. Védegyleti bál, 1845. Medve I. rajzáról Vidéky K. acél­metszete

Next

/
Oldalképek
Tartalom