Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
tenorban elszaporázott figuretti,figurettikiáltása kapja üstökön, s egy discant Reibsand visítása követi, s már ekkor a meszes tót kaiig, kaiig recsegése versenyt csikorog rozzant szekerével, belékap a hosszúra megnyújtott olaj- s a dunavízhordó, tintaárus, gyújtacsos zsidó, drótos tót s ki tudná elszámlálni még kiknek kiabálási chaosza". A hajóhídon a pestiek Budára, a budaiak Pestre igyekeztek csomagokkal, gyalog, targoncákkal, kocsikkal, hintón, társzekerekkel. Azonban ,,ez csak a reggel mutatkozó nép; délben, délután és este ugyanennyi nép, ugyanily zaj, de újabb meg újabb osztályú, újabb meg újabb képet adó jelenet". Tíz óra tájban a szegények és a csavargók a zsidópiacon (a mai Deák téren) és a Duna-parton levő lacikonyhákban megebédeltek, s ugyanekkor kezdődött a nők sétája a belvárosi üzletek előtt. Délben bezárták az üzleteket, a mesteremberek, kereskedők hazamentek ebédelni, a mesterlegények, diákok, nőtlen orvosok, ügyvédek a vendéglőkbe, s amikor így ritkább lett az utcai tömeg, akkor jelentek meg az utcákon a mágnások és a katonatisztek, akik egy órától kettőig tartották sétaórájukat. Két órakor ismét kinyitottak az üzletek, elkezdődött a sétakocsizás, boltlátogatás, s a „céltalan őgyelgés", főképp a Váci utcán. (134. kép.) Alkonyatkor, mikor „egyfelől a napszámos nép, targonczások, szekeresek, puttonyos asszonyok s mindennemű külvárosiak, kik dologban jártak el, haza takarodnak a városból, másfelől az úgynevezett elegáns férfivilág a jártasb utczákra vagy kávéházak eleibe áll, az utcza-szegleteken, névszerint a német játékszín környékén s a játékszíni csarnok előtt összeesőportosodik, a játékszínbe menő szépnemet vizsgálja, megbámulja, megdicséri, megszólja stb., míg kávéházba, kaszinóba vagy maga is a játékszínbe megyén". Talán kissé felületes és nagyvonalú ez a kép, amelyet a harmincas években rajzolt Garay János Pestről, az „utcai élet"-ről, de ez már a nagyváros ritmusa volt. Azok, akik e képben megjelentek, családi életükben, szabad idejükben is már e nagyvárosi életnek a részesei, annak ellenére, hogy a vagyoni, társadalmi kötelékek a nagyvárosi életben pontosan meghatározták a helyüket, akár társas szórakozásokról, akár pihenésről volt szó. 59 Idegen- Nemcsak a városiak és a vidékről feljöttek nyüzsögtek az utcákon, hanem idegenek is, annak órgalom e i] en é re , hogy olyan idegenforgalom, mint az európai országokat, Magyarországot és így Pestet nem érintette. Az angolok által kialakított grand tour útvonala (Párizs—Torino—Pirenze— Róma—Nápoly—Velence—Bécs—Rajna-vidék—Németalföld) elkerülte az országot, s amikor fokozódott az angol utazók száma Magyarországon, az utazás végcélja nem Pest volt, vagy az ország, hanem a Kelet — főképp Törökország. Mindezek ellenére azonban Pest a XIX. század első felében nem szakadt el Európától, sőt elszigetelődése is mindenféle rendőri intézkedések ellenére enyhült, amiben igen nagy része volt az ország iránti gazdasági érdeklődés fokozódásának. Ezt segítette elő a postaforgalom rendszeresebbé válása, és még a közlekedési forradalom előtt, az utasforgalom lehetőségeinek biztosítása. 00
