Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Mindezekhez hozzászámíthatok még az adóösszeírásban nem szereplő főrangúak, nemesek, katonatisztek, tisztviselők, értelmiségiek, alkalmazottak és polgárok. Buda csaknem 5000 főnyi adófizető lakosságából 1793-ban tehát mintegy 6 —700 fő volt olyan körülmények között, aki az átlagosnál magasabb színvonalon élt, az adófizető lakosság 13—14 százaléka. Ezek között a kereskedőknek és a kézműveseknek nem egészen 20 százaléka szerepelt csak. A kézművesek közül a legnagyobb számmal a következők fordultak elő a nagyobb adót fizetők között: 33 molnár, 27 pék, 19 mészáros, 17 szabó, 13—13 kovács, borbély, 12 halász, 9 — 9 kádár, lakatos, 8 szűcs, 7 — 7 asztalos, üveges, szappanfőző, 6 varga, 5 — 5 patikus, pálinkafőző. A Vár adófizető lakosságának több mint egyharmada élt ezen a színvonalon, a vízivárosi adófizetőknek 10—12 százaléka, a tabáni, országúti és újlaki adófizetőknek 10—12 százaléka, a krisztinavárosiaknak pedig csupán 7 százaléka. Ha tovább szűkítjük ezeknek a jómódban élőknek a körét, akkor a főrangúakon és a nemeseken kívül néhány kereskedőt és egy-két kézművest (kéményseprőt, kőművesmestert és — lisztkereskedéssel is foglalkozó — molnárt) számíthatunk ezek közé. Mindezekhez azonban még azt is figyelembe kell venni, hogy a kézműveseknek és a kereskedőknek ezt a magasabb színvonalra való emelkedését foglalkozásukon kívül ingatlanbirtokuk, elsősorban szőlőbirtokuk (néha ehhez kapcsolódva szántó- és rétbirtokuk) biztosította. Hasonlóképpen csak a XVIII. század végéről fennmaradt adókivetési összeírásokból tudunk következtetni a pesti kereskedők és kézművesek kereseti (és nem vagyoni) viszonyaira is. Az 1797. évi adókivetési összeírás szerint a kereskedők megoszlása — a kivetett adó nagysága szerint — városrészenként a következő volt:

25 Adó (forint) Belváros Lij pótváros Terézváros Józsefváros Ferencváros Összesen 2512 7 19 20-24 7 5 — — — 12 15-19 35 25 4 — — 64 10 14 29 27 5 — 1 62 5-9 57 28 20 n 3 119 3-4 31 6 50 30 8 131 1 -2 3 — 6 3 1 13 174 98 91 44 13 420 A kereskedőknek 37,7 százaléka fizetett 1797-ben 10 forintnál nagyobb adót. Köztük a legnagyobb számmal a testületi kereskedők és az épületfa kereskedők szerepeltek, de jelentős volt a szűcsáruval kereskedők és a bőrkereskedők száma is. Szatócs csak kettő tartozott ebbe a csoportba, termény- és állatkereskedő hét, textilkereskedő pedig csak öt. Meglehetősen nagy számmal jelentkeztek a zsidó kereskedők (nagykereskedők, szűcsáruval kereskedők, rövidáru kereskedők, terménykereskedők, tőzsérek) is ebben a csoportban. A legtöbb adót fizető kereskedők túlnyomó része a Belvárosban (52,3 százalék) és a Lipótvárosban (40,7 százalék) lakott, a lipótvárosi kereskedőknek 64 százaléka tartozott ezek közé. A kereskedőknél jóval kisebb volt a 10 forinton felül adózó kézművesek száma és arányszáma. A kézművesek ugyanis a kivetett adó nagysága szerint a következőképpen oszlottak meg városrészenként : Adó (forint) Belváros Lipótváros Terézváros Józsefváros Ferencváros összesen 255 1 1 7 20-24 11 3 2 — — 16 15-19 11 1 2 2 1 17 10-14 45 4 8 3 18 78 5-9 210 23 55 15 9 312 3-4 186 20 135 89 32 462 1-2 27 3 112 51 4 197 495 54 315 160 65 1089 A 10 forinton felül adózó kézművesek az összes kézműveseknek csupán 10,9 százalékát tették ki. Az egyes kézműipari szakmák közül 27 szakma képviselői szerepeltek ezek között,