Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
A telkek számának a csökkenése a XVIII. század folyamán A volt királyi palota területe Az erődítményrendszer Gässl és a Bateri Gässl. Ház azonban itt csak néhány, régi falakkal rendelkező telken épült, elsősorban katonai alkalmazottak számára. A Schanz Gässlen túl, a XVIII. század folyamán a tüzérek számára emeltek lakóházakat, mert itt — a várpalota területét a várostól elválasztó falon belül — volt az ágyútelep. A budai Kamarai Adminisztráció kimérése alapján 1696-ig a mai vári lakónegyednek csaknem a teljes, házépítésre alkalmas területe kiosztásra került. A telkek száma azonban a XVIII. század folyamán jóval kevesebb volt, mint az 1696. évi telekösszeírás idején: 1716-ban 243, 1784-ben 226. Ennek az oka egyrészt az, hogy a kimért telkek közül néhányat — városrendezési okokból — nem osztottak ki, másrészt pedig, hogy igen sokan akiosztáskor több telket is kaptak. A kettős telkek száma 1716-ban negyven volt. Ezeket a telkeket a következő évtizedekben egyesítették. A kiosztás során igen sok és igen nagy kiterjedésű telek került katonai, kamarai és egyházi kézre, vagy maradt városi tulajdonban. A polgári telkek száma 1716-ban 181, 1784-ben 188 volt. A legtöbb kiosztott telken — az ostromok után is — voltak kisebb-nagyobb épület- vagy falmaradványok, s ezeknek a felhasználásával a várost egy-két évtized alatt felépítették. Bár romos és kiégett épületek még sokáig maradtak: 1714-ben 64 kiégett épületet írtak össze a Várban, de még az 1760-as években is írt a romokról Miller János Ferdinánd. 5 Az építkezés és a helyreállítás lendületét ugyanis nagymértékben megakasztotta az 1723. évi tűzvész, amikor egy óra alatt a város nagy része (különösen a nyugati része) kiégett. 6 Az építkezést szinte teljesen újra kellett kezdeni. (3. kép.) Lényeges alaprajzi változtatás azonban a vári lakónegyedben a XVIII. század folyamán nem történt. Az utcahálózat, amely a legnagyobb mértékben megőrizte a város középkori települési szerkezetét, a felszabadítás után szinte teljesen változatlan maradt. A telekhálózat kialakítása során is — bár a telkek nagyságának és fekvésének a megállapításánál az ostromok pusztításai és a XVIII. századi építkezések sok esetben jelentős változtatásokat vontak maguk után — az épületmaradványok meghatározó jellegének érvényesítésével tulajdonképpen a középkori szerkezethez alkalmazkodtak. (4—5. kép.) Ez az alkalmazkodás nemcsak a vári lakónegyedben, hanem a volt királyi palota területén is érvényesült. A királyi palota és a mellette levő épületek az ostromok alatt tönkrementek ugyan, de nem olyan mértékben, hogy a helyreállítás során meghatározó jellegüket ne lehetett volna figyelembe venni. Ezen a területen elsőnek — közvetlenül a felszabadítás utáni években — a Katonai Szertár épült újjá. Elhelyezkedését, a felszabadítás utáni első formájában, a török uralom alatt is fegyvertárnak használt épület maradványai határozták meg. Főhomlokzata a Szent György térre nézett, lezárva a teret dél felől. A királyi palota az ostrom s különösen a mellette levő lőporraktár felrobbanása következtében teljesen romos állapotban került ugyan a felszabadító csapatok kezére, falai azonban, a keleti oldalon, két emelet magasságban állottak, sőt egyes helyiségei is felismerhetőek voltak. A palota fennálló falait az alapokig 1715 után lebontották, és a törmelékkel a palota udvarait és a különféle várárkokat, mélyedéseket feltöltötték. Az ily módon keletkezett új szinten, de a régi alapfalakon építették fel 1735-ig az új palotát, majd 1749—1770 között a Duna felőli oldalon a (régi) déli szárnyhoz kapcsolódva egy előreugró főépületet emeltek, amelyhez észak felé a délivel azonos új szárny (ez a mai kupola alatti rész) csatlakozott. Az épületben — jóllehet királyi palotának készült — a királynő csak egyszer, 1764-ben lakott. 1762-től kezdve az angolkisasszonyokat helyezték itt el, majd 1777-től 1784-ig a Nagyszombatból Budára helyezett egyetem volt itt. 7 A várfalak, az erődítményrendszer kijavítása a visszafoglalás után a legsürgősebb gond volt. Azonban a várfalrendszeren sem ekkor, sem a XVIII. század folyamán lényeges változtatás nem történt, az megmaradt középkori illetőleg török kori szerkezetében; csupán a királyi palotát a várostól elválasztó falat bontották le a XVIII. század második felében, a palota építésével kapcsolatosan. Ekkor tűntek el — a talaj egyengetése következtében — a felszabadítás idején a palota udvarán még álló Csonka-torony falai is. 8 Ami változtatás történt: a déli nagy rondella körül harapófogó alakú sáncművet építettek; II. József 1782-ben a Buzogány-torony szomszédságában áttörette a várfalat, hogy az Üj kapun keresztül a Tabánnal való összeköttetést biztosítsa; a Fehérvári kaput az 1723. évi tűzvész során a lőporrobbanás romba döntötte, III. Károly rendeletére újjáépítették, a mellette levő nagy rondellát pedig restaurálták. 9 A Fehérvári kaputól észak felé húzódó úgynevezett Hosszú-falon két kisebb bástya volt: a Savanyú leves bástya (a mai Nőegylet utca végében) és a törökök által Veli bég bástyájának, a XVIII. században pedig Szent Ferenc rondellának nevezett. A Vár északnyugati sarkán álló Esztergomi rondella (a XVIII. században Lipót bástyának nevezték) az 1686. évi ostrom alatt összedőlt, végleges helyreállítása hosszú évtizedek munkája volt. A várfal északi szakaszán (a mai Állami Nyomda mögött levő) Sziavus pasa bástyája (a
