Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
A szőlőbirtokok az egyes jobbágyrétegek között nagyság szerint a következőképpen oszlottak meg: Kapás Jobbágy Zsellér Lakó összes Százalék 1-3 7 64 37 108 19 4-7 37 129 30 196 36 8-11 34 53 10 97 17 12-15 27 31 2 60 10 16-20 25 22 — 47 8 21-25 17 6 1 24 4 26-30 9 1 — 10 2 31-39 15 2 — 17 3 40-53 — 5 5 1 A promontori szőlővidék is szoros, majdnem elmosódó érintkezésben volt a budaival, s dél felől ugyanúgy összeolvadt a tétényi szőlőkkel. A promontori szőlők termésének több mint egyharmada ekkor fehér bor volt, és egyre inkább törekedtek a bővebben termő fehér szőlőfajták meghonosítására. A tétényi szőlőhegyen is a termés egyharmada volt a fehér bor, amely az úgynevezett lágy borok közé tartozott. Mivel asztali italnak túl erős volt, a pesti bormérők arra használták, hogy ezzel más, olcsó, savanyú boraikat édesítsék. A környék A környék lakosságának, különösen a budai oldalon jelentős jövedelmi forrása volt a szőlő'őbirtokosai m ű V elés. A lakosság által birtokolt szőlőterület nagysága és a szőlőbirtokosok száma mind a Buda, mind a Pest környéki helységekben 1770—1828között jelentős mértékben növekedett: 81 Szőlőterület (kapás) Birtokosok (száma) 1770 1828 1770 1828 Békásmegyer 507 680 95 164 Hidegkút 387 351 96 128 Promontor 591 3248 105 366 Tétény 312 1772 47 177 Csepel 55 131 12 59 Soroksár 391 666 367 360 Keresztúr 248 652 74 139 Csaba 320 350 71 124 Cinkota 310 328 65 127 Palota 263 339 89 141 A jobbágyok és a zsellérek között a szőlőbirtokosok száma 1828-ban: Jobbágyok száma Szőlő Zsellérek száma Szőlő Békásmegyer 17 17 162 147 Hidegkút 68 68 75 (50 Promontor — — 493 366 Tétény 19 15 263 162 Csepel 35 23 88 36 Soroksár 104 85 453 275 Keresztúr 113 93 100 46 < salin 62 56 79 68 Cinkota 83 83 60 44 Palota 100 85 132 56 A telkes jobbágyoknak tehát csaknem 90 százaléka rendelkezett szőlőbirtokkal (bár volt három helység, ahol valamennyi jobbágy), a zselléreknek pedig, akiknek más ingatlan birtokuk nem volt, a kétharmad része. Ezek az arányok azonban bizonyos mórtékben megemelhetők, mert a csepeli jobbágyok és zsellérek jelentős szőlőterületet birtokoltak Promontoron is. Promontoron egyébként a helybeli zsellérek a szőlőterületnek csupán a felét bírták, a többi a csepelieken kívül (177 kapás) budai (1687 kapás), pesti (1330 kapás) és ercsi (6 kapás) lakosoké volt. Tétényben viszont a szőlőterület csaknem 70 százalékát birtokolták a pesti (3635 kapás), a budai (307 kapás), a törökbálinti (178 kapás), a tököli (16 kapás) és az órási (12 kapás) lakosok.
