Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
A szőlőbirtokos lakosoknak (jobbágyoknak és zselléreknek) a teljes lakosságszámhoz (illetőleg az adófizető népesség számához) viszonyított aránya a Buda és Pest környéki falvakban igen magas volt. A Buda környéki falvak szőlőbirtokos lakossága azonban lényegesen kedvezőbb helyzetben volt, mint a Pest környéki lakosság, mert jóval bővebben állott rendelkezésére szőlőterület. Ezt a kedvezőbb helyzetet mutatják azok az adatok, amelyek az egyes helységekben a szőlőbirtokok nagyságának a megoszlására vonatkoznak (ugyancsak 1828-ból): Kapás szőlei 1/4-1 1 1/4-2 3-5 6 10 11-20 21-50 51— Békásmegyer 21 41 61 38 3 H idegkút 28 51 39 10 — — — Promontor 8 60 97 100 75 22 4 Tétény 9 7 28 77 36 21 — Csepel 18 20 17 4 — — — Soroksár 309 43 8 — — — — Keresztúr 92 43 3 — — — — Csaba 80 44 — — — Cinkota 82 39 (i — — — — Palota 134 8 — — — — A pesti oldalon a szőlőbirtokosok 98 százaléka csupán két kapás vagy annál kisebb szőlőparcellát birtokolt (tehát csak akkora darabot, amelynek termése legfeljebb saját házi szükséglete kielégítésére szolgált). Ugyanakkor a budai oldal falvaiban élő szőlőbirtokosoknak a 70 százaléka három kapásnál nagyobb szőlőterülettel rendelkezett. S elsősorban Promontoron és Tétényben igen jelentős volt a tíz kapásnál nagyobb területtel rendelkezők száma, s ezekben a helységekben ezek a nagy szőlőbirtokosok nem elsősorban a telkes jobbágyok, hanem a zsellérek soraiból kerültek ki. A három kapásnál kisebb birtokosok túlnyomó többsége ezekben a helységekben zsellér volt. A nagyobb szőlőbirtokos jobbágyok és zsellérek a budai oldalon azonban éppúgy árutermelők voltak, mint Buda és Pest szőlőbirtokos lakosai. A Promontoron és Tétényben lakó szegényebb zsellérek számára pedig a budai és pesti lakosok ottani szőlőiben bőven adódott munkaalkalom. A Buda és Pest környéki szőlőterület, az itteni jobbágyok és zsellérek túlnyomó részének a szőlőbirtoklása a munkaalkalom- és a jövedelemszerzés biztosításán túlmenően is igen jelentős volt. Abból a szempontból, hogy a feudális birtokrenden belül szabadabb birtoklási lehetőséget adott a jobbágyságnak és a zsellérségnek, hogy a jobbágyrendszer zárt keretein kívül saját faluja határában érvényesülni tudjon. 82 A jobbágytelkek számában ugyanis a XVIII. század második fele, az úrbérrendezés óta lénye- Úrbéres gesebb változás a környékbeli falvak közül csupán Békásmegyeren történt, ahol a telkek száma szán ^P' 1770—1828 között 7 1/2-ről 12-re emelkedett. Változások történtek viszont az úrbéres szán- esree tóterületek és rétek nagyságában: Szántók Rétek 1770 1X2K 1770 1H28 hold Békásmegyer 275 329 15 149 Hidegkút 853 680 — 120 Tétény 331 1642 — — ( SI •])!'] 512 700 101) 64 Soroksár 1820 1820 680 840 Keresztúr 1353 1578 289 173 Csaba 1056 1602 92 136 Cinkota 1097 1170 264 360 Palota 1566 1596 570 570 Az úrbéres szántók területe a Buda és Pestkörnyéki falvakban 1770—1828 között 8863 holdról 11 117 holdra emelkedett, tehát kereken egynegyedével, a réteké pedig 2010 holdról 2412 holdra. Ennek a növekedésnek a mértéke helységenként nem volt egyenletes. Igen nagy mértékű volt — a szántóterületnél — Tétényben, jelentős Csabán, de ugyanakkor Soroksáron
