Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
telken még romos falakat sem találtak. Az itteni telkek összeírását a Vízi kapunál kezdték el, s a mai Színház utcán indultak a pasapalotától és dzsámitól a Szent György tér felé. A pasapalota és a dzsámi (a középkorban a ferencesek Szent János-temploma) az 1686. évi ostrom idején a puskaporos torony felrobbanása következtében rombadőlt, sok jó fala és helyisége azonban felhasználható állapotban maradt. A felszabadítás után a j ez.suiták at előbb itt telepítették le, majd amikor ezek 1687-ben a Mátyás-templomba költöztek, ennek a teleknek a Vízi kapu felé eső részét Herdegen császári provisor vette birtokába. Az udvari kamara 1693-ban ezt a telket, valamint a templomot és a kolostorépület területét a karmelitáknak adta át, akik addig az Úri utcában laktak. A kolostor előtti utcát Carmeliter Gassenak nevezték. A karmelita templom déli oldala mellett, attól egy keskeny közzel elválasztva (a mai Sándorpalota helyén) a XVII. század végén két nagy, a palota felé néző, egymással és a várfallal párhuzamosan elhelyezkedő kaszárnyaépület volt. Előttük egy kis utca vezetett le a mai Színház utcától a várfalhoz. E kis utcától délre 1696-ban négy telket jelöltek ki, de ezek beépítésére nem került sor: ezeknek területéből lett a mai Szent György térnek a Sándor-palota előtti része. Itt húzódott a belső várat elkerítő és még 1696-ban is fennálló fal, mögötte (egy kis tér után) kezdődött azoknak a telkeknek a sora, amelyeket 1696-ban a mai Színház utca és a Szent György utca között jelöltek ki (némelyiken alapfalak romjait is jelezték). Ezeken a telkeken azonban nem építkeztek, területükből alakult a Szent György tér, amelynek ez az elnevezése — noha a tér már a XVII. század végén kialakult — csak az 1760-as években fordult elő, amikor Miller János Ferdinánd, Buda város főjegyzője tévesen a középkori Szent György térrel azonosította; és ez az elnevezés ment át ezután a köztudatba. A Szent Miklós-prépostság templomának és egy mellette levő épületnek a romjai (a volt Honvédelmi Minisztérium épületének a helyén) a XVII., sőt a XVIII. században is fennállottak. Felépítésére azonban nem került sor. A templom romjai mellett volt a Dunáról felvezető vízvezeték tornya, melyből a várost látták el Duna-vízzel, és mellette a városi mészárszék. A víztorony és a mai Dísz téren levő főőrségi épület között a XVII— XVIII. században kaszárnya és lakóházak állottak, amelyek részben a mai Színház, részben a mai Szent György utcára néztek. A Fehérvári kaputól a várpalota felé vezető mai Szent György utcát a XVII. század végén Schloss Gassenak nevezték. Az utcának a várfal felé eső oldalán húzódó telkek sorát három kis köz szakította meg: a Rondell Giissl (amely a Fehérvári kapu rondellájához vezetett), a Schanz 5. A budai vár helyszínrajza, 1794. Tíées, Hofkammerarehiv 3 Budapest története III.
