Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

4. Buda látképe 1737-ben. Részlet A. Schmuzer Mikovinyi Sámuel rajza alapján készített rézmetszetéről A mai Hess András tér 1696-ban négyszög alakú tér volt, amelyet úgy neveztek, hogy ,,bey dem grünen Baum" (a Zöld fánál). A „Zöld fa" a mai műegyetemi diákotthon épülete előtt állott. A XVII. század végétől kezdve ezzel az elnevezéssel párhuzamosan használták az Obern Plaz elnevezést is. A tér keleti oldalán, a mai Ibolya utcától (ezt az utcát csak 1696 után nyitották meg) a Miklós-toronyig a középkori domonkos kolostor romjain a felszabadítás utáni első években a császári élelemtár épületét építették fel, és ilyen célra használták 1784-ig, amikor iskolává alakították át. A volt kolostorépület mellett a domonkosok Szent Miklós-temploma a felszabadítás után még fennállott. A Miklós-toronyhoz északról a jezsuita kollégium épülete csatlakozott, amelynek építését 1688-ban kezdték el, megszüntetve a felszabadítás után még létező — a telket kettészelő — kis utcát, amely a Híradás bástyára vezetett. A kollégium dél felől a Mátyás-templom oldalához csatlakozott. A jezsuita kollégium az iskolával, illetőleg az iskola részére kijelölt térséggel szemben állott, és a köztük levő keskeny kis utcát, amely a Mátyás-templomtól vezetett a „Zöld fá"-hoz, a kollégium melletti utcának nevezték. Az iskola telke mögött egy háromszög alakú üres térség volt, és ide vezetett a mai Országház utcából az a felszabadítás után még zsákutcának ábrázolt — ma nem létező — kis köz, amelyet már 1696-ban Schuller Gässlnek (Iskola köznek) neveztek. A mai Hess András teret délről az iskola telke zárta le, ezért határozták meg 1696-ban ezt a teret négyszög alakúnak. A tér ezt a jellegét 1901ig, a volt iskolaépület lebontásáig megőrizte. Nyugati oldalát az a ma is meglevő hatalmas épület foglalta el, amelyet a XVIII. században katonai kórháznak használtak. A Mátyás-templom előtt a középkorban nem volt tér, hanem itt mintegy 9—10 ház állott. Ezeket a házakat a felszabadítás utáni első években lebontották. A lebontott épületek helyén keletkezett téren az 1691. évi pestisjárvány alkalmából elhatározott fogadalmi Szentháromságoszlopot állították fel. A tér első nevét (bey der Saulén) erről az emlékműről kapta, de a XVIII. században nevezték Városház térnek és Jezsuita térnek is. A Mátyás-templom, amely az ostromot épségben átvészelte, s amelyet a felszabadítás után előbb a ferencesek, majd a jezsuiták kaptak meg, volt a város plébániatemploma. A templomhoz dél felől csatlakozó területet, amelyen egy régi épület sok jó fallal rendelkező romjai állottak, 1701-ben szintén a jezsuiták kapták meg szeminárium és konviktus építésére. A mai Szentháromság téren állították fel (a templom és a városháza között) 1718-ban a városi kutat, amikor Kerschenstein Konrád jezsuitának sikerült a sváb-hegyi (ma Szabadság-hegy) úgynevezett Doktor-forrásból (ma Város-kút) az ivóvizet csöveken a Várba felvezetnie.

4 A mai Dísz tér és a Szent György tér közötti területet nemcsak a Dísz téren álló főőrségi épület választotta el a város többi részétől, hanem az ottani település jellege is. Ezen a területen 1696-ban 40 telket írtak össze, ebből 4 került egyházi, 11 katonai kézre. Polgárok csak 4 telken telepedtek le, 21 telek pedig üres maradt, jóllehet 1696-ban kimérték, annak ellenére, hogy 16