Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
A nagykereskedők tesîidete A vásárok szabályozáséinak lerve A közlekedés nehézségei A Duna —Tisza-esed orna terve A gőzhajózás megindulása tekkel is foglalkozott. Azonban, miként a pesti nagykereskedők száma sem azonos a külön testületbe tömörült nagykereskedők számával, hiszen igen sjkan voltak, akik továbbra is megmaradtak a polgári kereskedők vagy az izraelita kereskedők testületében, illetőleg testületen kívül állottak, úgy a bank- és váltóüzlettel foglalkozó pesti kereskedők számát is — a fenti elég tekintélyes számnál — jóval magasabbra becsülhetjük. A nagykereskedők testülete megalakításának gondolata 1842-ben vetődött fel a város leggazdagabb keresztény és zsidó) kereskedői részéről. József nádorhoz intézett folyamodásukban elmondták, hogy véleményük szerint a polgári kereskedők testülete csupán Pest város igényeinek felel meg, s mellette szükség van egy olyan testületre is, amely valláskülönbség nélkül egyesíti a kereskedelem összes elemeit, és amely arra hivatott, hogy az ország bel- és külkereskedését előmozdítsa, magasabb színvonalra emelve, abban nagyobb élénkséget, rendszerességet, bizalmat és ezzel egyszersmind jólétet, tehát a hazának igazi vagyonosságot teremtsen. A külön nagykereskedelmi testület felállítását mind a polgári kereskedelmi testület, mind a városi tanács ellenezte. Mindkettő részéről a szabadabb kibontakozást gátló céhes szellem nyilvánult meg. A Helytartótanács, a magyar Udvari Kamara, a pesti Királyi Váltótörvényszék és az általános Udvari Kamara azonban a kérelmet támogatta. Végül is a király 1845. november 20-án jóváhagyta a királyi kiváltságos nagykereskedők testületének a szabadalomlevelét. A testület, amelynek tagjai a nagybani kereskedést „mindennemű árukkal, termesztvényekkel stb. ... legkisebb korlátozás 's váltóüzletekkel is" valláskülönbség nélkül, a nagykorúság, a szilárd becsületesség és szeplőtelen hírnév, valódi kereskedőnél, kiváltságos gyárnál töltött tíz üzleti év és legalább 30 000 pengő forintnyi saját vagyon igazolása után szabadon űzhették, 1846. július 4-én megalakult. 20 A nagykereskedelmi testületnek a megalakuláskor 48 tagja volt, akikhez még 28 üzlettárs is számított. A nagykereskedéssel foglalkozók száma azonban ennél jóval nagyobb volt. Csaplovics János szerint 1840-ben 139 nagykereskedő-ház volt Pesten, köztük 112 olyan, amely rendelkezett a testületi tagsághoz kimutatni kötelező 30 000 forintnyi vagyonnal. A nagykereskedőknek 63 százaléka zsidó volt. 27 Magda Pál 1819-ben megjelent statisztikájában idézte Struensee-nek, a Dániában a polgári reformokat 1771-ben bevezető miniszternek a mondását: ,,Az utazó kereskedelem gyerekkora az országnak, az országos vásárok ifjúkora, a bizományi kereskedelem férfikora". A pesti kereskedelem a XIX. század második negyedében egyre nagyobb mértékben közeledett a férfikor felé. A kereskedelmi élet fellendülésének, a nagykereskedői, s általában a vásárokon kívüli nagybani és kicsinybeni üzleti tevékenység megnövekedésének a jele az is, hogy — előbb, az 1830-as évek vége felé — a pesti nagykereskedők felvették a pesti vásárok szabályozásának, majd — egy évtizeddel később, 1848-ban —• a vásárok megszüntetésének a gondolatát. 28 A pesti kereskedelmi élet fellendülése, a kereskedelmi intézmények létrehozása a magyarországi külső és belső kereskedelem megerősödésének a következménye. A külső és belső kereskedés megerősödését — többek között — nagymórtékben elősegítette a közlekedés fejlődése: a gőzhajózás megindulása és a vasútépítés megkezdése. A közlekedés nehézségeit az egykorúak a kereskedelem fejlődése egyik legnagyobb akadályának tartották. 29 Pesttől Triesztig például egy teherrel megrakott szekér útja hét napig tartott, az időjárástól függően. Az országutak állapotának javítására a XIX. század első felében vajmi kevés gondot fordítottak. A negyvenes években került napirendre ez a kérdés, az 1843 — 44. évi országgyűlésen tárgyalták is, mint „anyagi érdekeink ki fej lésének" egyik akadályát, de lényeges előrehaladás a megoldás felé nem történt. Kiépített közutaink hosszúsága (Magyarország mai területére számítva) 1790-ben 700 kilométer, 1850-ben 1770 kilométer volt. Hasonlóképpen eredménytelen maradt az a már a XVIII. század elején felmerült terv, hogy a Dunát és a Tiszát csatornával kössék össze a közlekedés megkönnyítése, a kereskedelmi forgalom emelése céljából. A XVIIL század végén és a XIX. század elején ugyan már konkrét tervek is készültek egy Pest —Szolnok-, illetőleg Pest—Szeged-csatorna megépítésére, de mindkettőnek a megvalósítása a francia háborúk következtében beállott súlyos pénzügyi helyzet miatt elmaradt. A csatornaépítés gondolata 1837-ben merült fel ismét: Beszédes József készített tervet egy Pest és Csongrád közötti csatorna létesítésére, részvénytársasági alapon. Bár a részvénytársaság az előmunkálati engedélyt is megkapta, az 1840. évi XXXVIII. törvénycikk pedig „ezen nagyszerű, a haza érdekeire nagy hasznú" vállalatot a „törvények oltalma alá" vette, a csatornaépítése, pénzügyi nehézségek miatt, ekkor sem valósult meg, a vasútépítés megkezdése után pedig — mint megoldandó közlekedési kérdés lekerült a napirendről. 30 Amilyen mértékben gátolta az országutak javításának akadozása és a hajózható csatorna építésének elmaradása a pesti kereskedelem fejlődését, oly mértékben növelte viszont a gőzhajózás megindulása, majd később a vasutak építése. A Dunának a város kereskedelmi forgalma emelésében a gőzhajózás megindulása előtt.is igen nagy szerepe volt, de igazi szerephez csak a gőzhajózás idején jutott. A vontatóhajózást ugyanis nagymértékben nehezítette, illetőleg tette körűimé-