Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

— nem állt arányban a házak száma növekedésének a mértékével (62 százalék). Ezekben a helységekben ugyanis 1787—1846 között a házak száma a következőképpen alakult: 1787 1804 181« 1826 1836 1846 Békásmegyer 112 119 119 123 122 123 Hidegkút 129 122 122 118 149 166 Promontor 192 244 305 402 430 423 Albertfalva — — — 34 38 38 Tétény 187 129 14S 190 209 227 Csepel 53 81 81 105 110 113 A házak számának növekedése tehát — hasonlóképpen a lakosságszám növekedéséhez — Promontor Promontoron volt a legnagyobb mértékű.

08 A település növekedését itt a budai és a pesti lakosok által telepített és birtokolt szőlők megmunkálásához szükséges kapások, napszámosok nagymértékű letelepedése okozta. Ez a letelepedés egyúttal a település kiterjedését is maga után vonta. A Duna-menti házsor a XIX. század első felében már egészen a mai Sörház utcáig kiépült, A hegyre vezető utcák közül pedig — a régi Péter Pál utca mellett — ekkor alakult ki a mai Tóth József utcai település, és kezdett betelepülni a mai Kereszt utca, Felsősas utca, a Fehérhegy utca, valamint a Hosszúhegyi út. Ezeket az utcákat a XIX. század első felében is így nevezték. A mai Budafoki tértől észak felé, a Leányka utcában a növekedés nem a település kiterjedésében, hanem a beépítettség mértékében nyilvánult meg. Épült számos présház, pince a szőlők között vezető dűlőutak mentén, s valószínű, hogy ezeknek egy; részét lakóháznak is használták. Épültek a faluban — a régi nagy urasági sörház mellett — kisebb sörháizak is. A promontori házak számának a megállapításakor az egykorú számbavevőknek, összeíróknak azonban nem volt egyszerű a feladatuk. Ugyanis a promontori házaknak csak egy része helyezkedett el az említett új utcákban és a ,,posta út" (a Dunával párhuzamosan futó út) mellett. A település jellegét azonban nem ezek a házak határozták meg elsősorban, hanem egyrészt a pince- vagy barlanglakások, másrészt pedig a szőlők között épített présháizak. A promontori szőlőkben présházak, ,,őszi lakok" építésével a főképp budai és pesti szőlőtulajdonosok elsősorban gazdasági igényeik kielégítését biztosították, a szőlők megműveléséhez, gondozásához szükséges megbízható munkaerők letelepítését. Ugyanúgy biztosították ezt a pince- és barlanglakások is, amelyek különlegességüknél fogva „idegenforgalmi" nevezetességekké váltak, holott egyszerűen a legolcsóbb — igénytelen — lakáslehetőséget nyújtották a promontori kapáisoknak, napszámosoknak, kőfejtőknek.

09 (129. kép.) Uj település Buda körül a XIX. század első felében csak egy keletkezett, de az sem a város hatására, hanem a promontori zsellértelepülés nagyobbításaként. A ráckevei királyi uradalom 1819-ben Promontortól északra, az országút mellett 384 öles telkeken 50 házból álló — mint a telepítési hirdetményben írták — ,,szép szabályos" falut létesített zsellérek számára. Ezt az uradalom birtokosa, Albert szász-tescheni herceg 1822-ben történt halála után - tiszteletére — Albertfalvának, némeP29. Promontori barlanglakások 1837-ben. Kőmetsző t P. K. Vasquez térképsorozatáról Éti .-.•"/ Albertjaivá 130. Albertfalva (Sachsenfeld) és környéke, 1830-as évek. Részlet a Matkovicz-térképről