Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
lep ülés gyorsan fejlődött, a lakosságszám 1840—1848 között 223-ról 638-ra emelkedett. 05 Gyárak A sűrűbb beépítés, az új település gyors fejlődése természetes következménye volt annak elhelyezése a szere p ne k, amelyet Pest városa az ország gazdasági életében földrajzi és politikai helyzeténél fogva betöltött. A gyártelepek létesítése és a vasútvonalak kiépítése viszont nemcsak gazdaságilag, hanem a topográfiai elrendezés, elhelyezés szempontjából is teljesen új elemként és problémaként jelentkezett. A korábbi kisüzemek, „gyárak" elfértek a város sűrűn lakott területén vagy annak peremén is, de a tervezett nagyobb üzemek, gyárak elhelyezésére gondosan kiválasztott és a gazdaságos üzemeltetéshez megfelelő nagyságú és fekvésű területekre volt szükség. A kiválasztásnál a szempont az volt, hogy a gyártelepek ne zavarják és ne akadályozzák a lakótelepülést, de közel legyenek a városhoz, az országutakhoz, és — különösen — a fő közelekedési szállító úthoz, a Dunához, valamint, hogy olyan nagyságú területek álljanak rendelkezésre, amelyek a gyártelepek várható terjeszkedését biztosítani tudják. Ezeket az igényeket ekkor a városnak az Újépülettől északra eső része tudta leginkább kielégíteni. Ide telepedett át az árvíz után (1839—1840-ben) a Terézvárosból a Valero-féle selyemgyár. A Valero-gyár mellé, a mai Pálffy György utca és a Stollár Béla utca közötti telektömbnek a Néphadsereg utcai oldalára telepítették a pesti Hengermalmot is, amely 1841 szeptemberében kezdte meg a működését. S emögött — a telektömi) Honvéd utcai oldalán — épült fel a malommal összefüggő vasöntöde, amely később gépgyárral bővült. Erre a részre — a mai Stollár Béla utca, Nagy Ignác utca, Szent István körút és Marx tér közötti területre — telepítették 1845-ben az első pesti cukorgyárat is. Vasúiépítés A Lipótváros e részének fejlődését: az itteni gyárnegyed kialakulását nyilvánvalóan elősegítette és ösztönözte a vasútnak a város e részére tervezett és megvalósított építése is. A vasútépítés 1844. október 5-én kezdődött meg. A város területéből a pesti tanács a Vác és Szolnok felé vezető vasútvonalhoz 24 négyszögöl széles földsávot engedett át ingyen; s az állomás, a „vasútfő" helyéül a mai Rudas László utca és a Váci út között levő szervita major területét jelölte ki. 66 8. BUDA ÉS PEST KÖRNYÉKÉNEK HELYRAJZA A Buda városával határos helységekben helyrajzi szempontból jelentős változás a XIX. század első felében igen kevés történt: Budaörs, Budakeszi, Hidegkút, Békásmegyer maradtak — bár a város vonzásában élő, de - tovább is olyan lassan fejlődő jobbágyfalvak, mint az országban szerte levők. Sem népességszámuk, sem lakóterületük kiépülése nem változott olyan mértékben, amilyen a város közelsége miatt feltételezhető, elképzelhető lehetett volna. Legfeljebb természeti adottságaik biztosítottak számukra időnként (általában a francia háborúk alatt) és helyenként (például Budaörsön) emelkedési lehetőséget. Népesség- A Budával határos falvak népességszámának az alakulása 1787—1846 között a következő szám volt : 67 1787 1810 1826 1830 1846 Békásmegyer 628 7114 809 804 840 Hidegkút 785 905 1000 960 1016 Promontor 891 1835 2738 2984 3322 Albertfalva — 192 237 300 Tétény 843 1290 1470 1783 1728 Kistétény 15 20 98 110 Csepel 386 526 598 776 962 Jelentősebb változások tehát a Budától délre eső Duna-menti helységekben történtek, elsősorban Promontoron, a mai Budafokon. Azonban itt sem egyszerűen a város közelsége okozta a növekedést és a többi Buda környéki helységekhez viszonyítva rohamos fejlődést, hanem a természeti adottságok elsősorban a szőlőművelésre, a kőfejtésre alkalmas terület kihasználása egyrészt az egész Csepel-szigetet birtokló ráckevei királyi uradalom, másrészt a Buda és Pest lakosainak részéről. Ennek következménye volt Promontor területén egy új település létesítése a XIX. század elején, és hasonló indítékú lehetett az ugyanebben az időben keletkezett kistétényi település is. A lakosságszám növekedése a települések kiterjedésével, a házak számának szaporodásával járt együtt, de a lakosságszám növekedésének a mértéke (136 százalék) — Hidegkutat kivéve
