Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Városi mérnök alkalmazása A városrendezés szükségessége József nádor 1801. évi felterjesztése Iliid János rendezési terve A Szépítési Terv Feleidatok a Belvárosban rendezési, szépítési problémáival szemben vak és süket városi tanács nem bízta rá, a II. Józsefkori pesti polgármesterre. Felfedezték ugyan, hogy Hild János építőmester képességei a szükséges városrendezési munkák során hasznosíthatók lennének. Hild 1798-ban ajánlotta is a városrendezési terv elkészítését, de a városi tanács nem fogadta el az ajánlatát, jóllehet a Kamara engedélyezte annak anyagi fedezetét. Csupán annyit sikerült elérni, hogy 1800-tóJ kezdve a városi tanács állandó mérnököt alkalmazott; ezzel azonban csak a műszaki igazgatás problémáit oldották meg, és nem a városrendezési kérdések előbbrevitelét. Degen Jakab városi mérnök első nagyobb munkája az Üllői út építése volt, 1802—1805 között. Elkezdték a mai Múzeum körút és Tanács körút építését is, de ez a munka 1804-ben pénzhiány miatt abbamaradt.

0 Városfejlesztési, rendezési és szépítési munkának az 1790-es években Pesten csak csekély nyomait és még csekélyebb eredményeit találjuk (Városliget, Fasor, Orczy-kert, utcák kövezése, szépítési biztos, városi mérnök alkalmazása). A városrendezés, városszépítés szükségessége ezekben az években azonban éppúgy nyilvánvalóvá vált, mint az is, hogy ennek a szükségesség felismerésén túl három alapvető feltétele van: rendezési, szépítési tervet kell készíteni, létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely a szakmai szempontokat a városi igazgatás pártérdekeitől, részrehajlásaitól és a kormányhatóságok aggátyoskodó ellenőrzésétől függetlenül érvényesíteni tudja, valamint biztosítani kell a terv végrehajtásához szükséges anyagi alapot. Ezeknek a gondolatoknak a megfogalmazására és megvalósítására azonban a városi tanács képtelen volt, József nádor vetette fel ezeket a gondolatokat először a királyhoz 1801. november 14-én intézett felterjesztésben, amelynek témája Pest város szépítése volt. József nádort az a felismerés, hogy Pest előnyös helyzete és állandóan növekvő gazdagsága révén Magyarország első és legszebb városa lehetne, indította arra, hogy a város rendezéséről és szépítéséről — a kincstár vagy az adózók megterhelése nélkül — javaslatot tegyen. Javaslatának lényege az volt, hogy a város szépítésére egy általános tervet kell kidolgozni, a terv végrehajtásának az anyagi fedezetét a városi tanács háztartási feleslegéből kell biztosítani, a város szépítésének az ügyét azonban nem szabad (sem igazgatásilag, sem pénzügyileg) a városi tanácsra bízni. József nádor 1801. évi felterjesztésének az ügye azonban jó néhány évig elhúzódott. A napóleoni háborúk nyugtalanító légkörében nem siettek az intézkedéssel: a nádor csak 1803-ban kapott választ, és a városi tanács a nádor felszólítására csak 1804 végén állapította meg a városrendezés főbb szempontjait, de sem a kért részletes rendezési tervet nem készítette el, sem a kivitelezéshez szükséges pénz előteremtésére nem tett javaslatot. Végül is 1805 tavaszán közvetlenül a nádor bízta meg Hild János építőmestert a rendezési terv elkészítésével.

7 Ez a megbízás nem érte Hildet felkészületlenül. A csehországi származású Hild János

8 ifjú építészként került Pestre 1786-ban. Tanúja volt annak a rendezési és szépítési tevékenységnek, amely elsősorban az Újváros megvalósulását eredményezte, és főpallérja volt annak az Újépületnek, amely ennek az Újvárosnak — ha városképi arculatát nem is — a topográfiai alakulásált meghatározta. Hild János városrendezési terve alapján készítette a nádor azt a Szépítési Tervet, amelyet 1808. július 29-én kisebb módosításokkal a király elfogadott, és amely Pest város rendezési, szépítési alapokmánya lett.

9 A Belvárosban, amely 1788-ig Pest egyetlen városias jellegű területe volt, a Szépítési Terv csak kevés teendőt javasolt, mert itt a házak kőből épültek és a kisajátítás sok pénzbe került volna. Javasolta az új építkezésekkel egyidejűleg az utcák rendezését, szélesítését és kiegyenesítósét, valamint a városfalak és városkapuk bontásának a folytatását, Elsőnek a Váci kaput bontották le (1789-ben), a Kecskeméti kapu lebontására 1794-ben, a Hatvani kapu lebontására 1808-ban került sor. A Belvárosban az egyetlen nagyobb szabáséi rendezési terv a Gránátos kaszárnyával (volt Invalidus-palotával) szemben új tér létesítése volt. Ezt a szervita templom és kolostor lebontásával kívánták megvalósítani. A terv megvalósítása esetén a szervitákat az Újvárosba helyezték volna át. A szervita templom és kolostor lebontását azonban a király nem engedélyezte. A Szépítési Terv javasolta a Belvárosban földalatti csatornák építését, amelyet egészségügyi szempontok tettek szükségessé. Pesten ez a szükségesség fokozott mértékben jelentkezett, mert a szél rengeteg homokot hordott a városba, s mivel a vizeknek nem volt lefolyásuk, az esős időkben megrekedt víztől az utcákon feneketlen sár és pocsolya támadt. A tisztaság, a város szépítése és a lakosság kényelme érdekében elrendelték az utcákon levő kovácsműhelyeknek, illetőleg patkolóhidaknak az udvarokba való áthelyezését, továbbá a házakból az utcára vezető lépcsők eltávolítását is. Részletesen foglalkozott a Szépítési Terv a Duna-part szabályozásával és rendezésével. A belvárosi Duna-part igen kezdetleges állapotban volt: a hajóhíd környékét kivéve az igen meredek part a hajók ki- és berakását nagyon nehezítette, s a part hosszában húzódó út esős időben járhatatlan volt. A Szépítési Terv szükségesnek tartotta, hogy a Duna partját a hajóhídtól a Molnár-