Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
Pesten a városi tanács tervezte 1749-ben, a Rákos-patak szabályozásával kapcsolatosan, hogy kallómalmot épít, de megvalósítása elmaradt. 1755-ben Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek tett kísérleted manufaktúra alapítására, a városi tanács azonban a tervet elgáncsolta. 1773-ban Bernáth Jakab bársony-gyapot-flór kereskedő kísérlete egy pamutárut készítő gyár alapítására pénzhiányon hiúsult meg. Csak a hetvenes évek elején jött létre Pesten — a nyugaton szokásos, a manufaktúra kialakulását megelőző, kereskedő vállalkozó által összefogott tőkés jellegű kooperáció — Okenfusz Antal harisnyakészítő mester vállalkozása. Az első manufaktúra Pesten 1776-ban létesült az Invalidus-palotában (a Rokkantak Házában). Ez az állami posztó- és pokrócfabrika a katonaság ellátására és a rokkantak foglalkoztatására szolgált. Ezt egészítette ki a Kappel Jeremiás posztókereskedő, kamarai védett zsidó által 1779-ben létesített buda-újlaki (majd óbudai) posztógyár. Kappel csak a katonaságnak dolgozott, áruját (jó minőségű, olcsó posztó és pokróc) a pesti Rokkantak Házába szállította. A tervezgetések és kísérletezések után az első magánvállalkozásból létrejött manufaktúrát A Valero-féle Valero István és Tamás alapította 1776-ban Pesten, a mai terézvárosi Kürt utcában. Megala- melyemkulását, majd nyomában jó néhány kisebb üzemnek a létrejöttét az tette lehetővé, hogy a het- manu f a tura venes évektől kezdve Buda, Pest, Óbuda, valamint a ráckevei uradalom lett a magyarországi selyemtermelés gyűjtőközpontja. Ez természetesen vonta maga után a selyemszöveteket készítő manufaktúrák alapítását. A Valero-féle selyemmanufaktúra kezdetben csak selyemfátyolt, később már kreppet, bársonyt és tafotát is gyártott. A gyár az 1780-as években lendületesen fejlődött. A szövőszékek száma 1776-tól 1786-ig 7-ről 39-re emelkedett, a munkások száma pedig ez idő alatt megkétszereződött: 1787-ben már 192 munkást foglalkoztatott. Gyártmányai jó hírűek voltak, és a legjobb európai árunak számító bolognai gyártmányokkal is felvették a versenyt. 30 A Valero-gyáron kívül az 1780-as években még hét kisebb selyemmanufaktúrát alapítottak Pesten. Az elsőt, állami támogatással, 1781-ben ifjú Beywinkler Jé^zsef, egy bécsi selyemgyártó mester fia alapította. Kis üzemében 1787-ben csak 5 szövőszék volt, és 21 munkás dolgozott, Tafotát, párizsi árut és egyéb selyemszöveteket gyártottak. Lehner Tóbiás vállalkozó szellemű pesti polgár 1782-ben a Beywinkler-féle manufaktúrához hasonló nagyságú (20 — 22 munkást dolgoztató) selyemmanufaktúrát alapított, amely körülbelül 1790-ig működött. A Lehner-féle manufaktúrához hasonlóan hamarosan megszűnt Herzog Károly bécsi selyemgyártó mester ugyancsak 1782-ben alapított kis (4—6 munkást foglalkoztató) manufaktúrája is. Néhány évig működött csak — az 1780-as évek közepén — Leimer Antal bársonykészítő, Bogner Antal tafotakészítő és Áment Tamás selyemkészítő kis üzeme. Komolyabb vállalkozásnak indult 1788-ban a Prágából származó Riegler János selyemfátyolgyártó üzeme, de csak 1795-ig tudott működni. A Valero-gyár kivételével az 1780-as években alapított pesti selyemmanufaktúrák igen kis- Szövőipari szerű vállalkozások voltak, s többségük alig volt jelentősebb egy-egy nagyobb céhes műhelynél, manufaktúA pesti selyemmanufaktúrákban dolgozó munkások száma 1785-ben 208, 1787-ben 267 volt, Pesten az A pesti selyemmanufaktúrák (Lehner Tóbiásé kivételével) külföldi vállalkozé)k alapításai, években Helyi kereskedelmi tőkés és pesti kézműves vállalkozás volt (bár a selyemiparénál jóval szerényebb méretekben) a szövőiparban Bakái Atanáz pesti görög kereskedő és Zsuppán János szintén balkáni származású kereskedő gyapjúrázsát (durvább gyapjúszövetet) készítő fabrika alapítása 1785-ben. Üzemük az első években 94, 1787-ben 232 munkást foglalkoztatott. Évi termelésük 21 000 rőf (mintegy 16 000 méter) áru volt. A manufaktúra azonban a társak viszálykodása miatt már 1790-ben megszűnt, Még ennél a vállalkozásnál is rövidebb életű volt (csak két évig működött) Rausch Lőrinc ausztriai származású takácsmester 1787-ben alapított (pamutárut és vásznat készítő) manufaktúrája. Gyártott különféle kelméket, kendőt és női ruhaanyagot. Üzemében 50 munkás dolgozott, 6 szövőszéken. 31 A bőriparban az első manufaktúraalapítási kísérletet Schmidt Ignác pesti bőrkereskedő Manufaktútette, akinek sikerült ugyan — a városi tanács akadékoskodása ellenére — 1786 körül üzemét rák a felállítania, de csak igen rövid ideig tudta (nyilvánvalóan pénzhiány miatt) működtetni. Hason- hon v nrban lóképpen kísérlet maradt Ebenhöch Antal pesti tímármester bagariabőr gyártására 1787-ben létesített manufaktúrája is. A bőriparban az egyetlen életerős vállalkozás Kemnitzer János tímármesteré volt, aki — bár neve nem szerepelt a gyárosok között — már az 1780-as években a céhes kereteken túlmenően foglalkozott bőrgyártással, de gyárengedélyt csak 1799-ben szerzett magának. Mindezeken kívül még egy manufaktúra volt Pesten az 1780-as években, amelyet Jetin József létesített, likőr-, konyak-, ecet- és parfümgyártásra, 34 munkással dolgozó gyára az állami támogatás megtagadása miatt csak egy-két évig állott fenn. A pesti manufaktúrákban 1787-ben 600 munkás dolgozott, akiknek kétharmada a selyem- és szövőiparban foglalkoztatott nő volt, A manufaktúrák által foglalkoztatottak száma azonban
