Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
kalarábét, a zellert, az uborkát, a retket, s a gyümölcsök között a dinnyét (ezt a legnagyobb mennyiségben), a szilvát, az almát és a barackot. A konyhakerti termesztésnek ebben az időben két fő gócát lehet megkülönböztetni. Az egyik a város szomszédságában volt, de érdekes módon itt még nem nyilvánult meg a táji termesztési jellegzetesség: Rákospalotáról és Fótról a káposzta-, uborka-, dinnye-, répa- és retekszállítmányok mellett még igen jelentős volt az állatfelhajtás, Cinkotáról pedig a dinnyefelhozatal mellett a gabonaszállítás, miként Mogyoródról is. A konyhakerti termesztés másik góca meglehetősen távol esett a várostól: Pest megyének a Heves megyével határos részén volt. Ez magyarázható egyrészt a kedvező természeti adottságokkal és az ezekből következő hagyományokkal, másrészt azzal, hogy a XVIII. században a piacot kereső jobbágyok számára a távolság nem jelentett akadályt, a termelés költségei közé a paraszt ebben az időben nem számította be a szállítási költséget, legalábbis egy-két napi út nem volt akadálya egy-egy nagyobb város piaca felkeresésének, különösen akkor, ha az értékesítést biztosítva látták. Buda és Pest piaci vonzáskörzete ezért terjedhetett ki ötven-hatvan kilométerre, s kapcsolhatta magához ilyenformán egy igen jelentős területnek a lakosságát, egyrészt a maga ellátásának biztosítására, másrészt a kereskedelmének és iparának fejlesztésére: a környék jobbágyságával fogyasztóinak számát igen nagy mértékben tudta növelni. 21 2. KÉZMŰVESIPAR A) A kézművesek és az iparágak száma Budán és Pesten a felszabadítás utáni években aránylag nagyszámú és sokféle kézműves telepedett le. Budán 1688-ban 65 kézművest írtak össze, s ez a szám 1696-ig 160-ra emelkedett, az egyes szakmák száma pedig 29-ről 45-re. Az 1686 — 1705 között felvett budai polgárok sorában 306 kézműves volt, Pesten pedig 240. A rendelkezésünkre álló források szerint a két város kézműves mestereinek a száma a XVIII. század folyamán a következőképpen alakult: 22 Buda Pest 1690 160 118 1712 330 40 1720 302 126 1735 — 279 1747 — 464 1774 572 467 Kézműves mesterek száma és aránya Budán és Pesten A kézművesek számának növekedése igen jelentős: Pest város kézműves mestereinek a száma 50 év alatt megnégyszereződött, Budán pedig előbb — 16 év alatt — megduplázódott, s 1774-re meghaladta a 80 év előttinek a háromszorosát. Ezek az adatok adóösszeírásokból valók. Az adófizetők között a kézművesek aránya, különösen a XVIII. század első felében meglehetősen magas volt, bár fokozatosan csökkent: Pesten 1696-ban és 1720-ban 40, 1735-ben 34, 1747-ben 30 százalék. Az arányszámot azonban módosítja az, ha nemcsak az összeírásokban szereplő mesterek, hanem velük együtt a mesterlegények és az inasok számát is figyelembe vesszük és a lakosságszámhoz viszonyítjuk. A legények és a mesterek számáról összefoglaló adataink csak az 1770-es évekből vannak. Ezek alapján az egyes kézművesrétegek arányát a XVIII. században általában úgy határozhatjuk meg, hogy egy mesternek volt két legénye és két mesternek egy inasa. Ha ezt a rendelkezésünkre álló korábbi összeírások adataira alkalmazzuk, akkor a lakosságon belül a kézművesek arányszámát Budán 1720-ban csak 9,6, 1774-ben pedig 10 százalékban kell megállapítanunk. Pesten ezek az arányszámok 1696—1781 között a következőképpen alakultak: 1696 1720 1735 1747 1774 1781 10,9 11,6 14,0 19,0 15,9 12,4 7 * 99
