Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
takácsok viszonylag magas száma: az összes paraszt négy százaléka a Csepel-szigeten. Bizonyára a városok hatására kezdetleges posztókészítésre utal. Megjegyezzük, hogy a XVIII. században nagy juhtenyésztés volt a szigeten, ennek lehetett korábbi előzménye. 57 Csepel-falusi személyről először 1347-ben olvasunk, ez hospes volt, aki a királytól birtokadományban részesült. A falu nem mai helyén, hanem a Szabadkikötőnél, egy révnél feküdt. Révészei, kertésze, német lakossága már bizonyos fejlettségre utal, bár a népesség száma a XV. század közepén még nem volt túl magas. A század második telében úgy látszik — a királyné kastélyt építtetett magának itt, és így a királynéi udvar időnkénti itt-tartózkodása is hozzájárult a helység fejlődéséhez. Talán ezért is lett mezőváros. Ebben az időben mind Csepelen, mind a többi szigeti faluban és mezővárosban sok kisnemes élt. Részben az egykori udvarnokok elöljáróinak leszármazottai lehettek, többségükben azonban olyan parasztok, mezővárosi polgárok, akiknek házát az uralkodó valami szolgálat jutalmául minden jobbágyteher alól mentesítette, és így lassan a nemességbe olvadtak. A Duna bal partján északon Káposztásmegyer a mai megyeri csárdával szembeni dombon Káposztásállhatott, ahol temploma romjait még a múlt században mutogatták. A Szécsényiek kezére me 9y er 1357-ben jutott: ekkor a szomszédos Nyír-Palotával közös határát járták meg: e szerint területe mélyen benyúlt kelet felé, déli határán mocsarak húzódtak. Az 1430-as évekig az övék, de ekkor az uralkodó a birtok felét Szécsényi Salgói Miklós hűtlensége miatt a budai Stoss patríciuscsaládnak adományozta, akiket Mátyás idején ki kellett elégíteni. A század végén birtokosai között főúri családokat: Ország, Losonci, Thuz (zálog); középnemeseket: Haraszti, Kálnai; és nemességet szerző polgárokat (zálogként): Ernuszt János és Óbudai Kálmán Péter találunk. Volt a budai prépostnak is itt birtokrésze. 58 Megyertől északkeletre Alag az Alagi középnemesi családé volt. Templomának romjai a Mo- Alag gyoródi patak mentén a régi térképeken is felismerhetők. Porkoláb Dénes és Bálint budai polgárok 1437-ben négy telket szereztek itt. A század végén a Budán élő Bekény Dénesé. Egy-egy ácsra és szabóra maradt adat. 5y A mai Rákospalota középkori ősét néphagyományok alapján az egykori Patak sorra, a Szilas Palota patak (mai Kossuth utca környéke) helyezhetjük. Más helyen is emleget középkori előzményt a hagyomány, ez azonban kevésbé valószínű: Nyír-Palota helyét a Régi Fóti út és a Szilas patak szögletébe kell behelyeznünk. Egykorú adatok alapján Palota északkelet felől Mezőszentmártonnal érintkezett, ugyanoda húzódott Megyer területe is. A Palotát félkörben körülvevő Megyerrel közös határ délnyugaton Szentlászlónál ért véget. Délkeleten eredetileg Regtelek volt Palota szomszédja, ez azonban kipusztult, határát Palota és Párdi közt osztották meg. Délen a szigeti premontreieknek és a kereszteseknek volt birtoka. Palotát 1340 körül szerezte meg Loránd budai bíró, aki sorra megszerezte a környező birtokokat is: Regtelek felét, majd Párdit, Hartyánt. Birtoklási jogcíme nem volt egészen tiszta, és ezért leszármazottai több pert folytattak a XV. század elején. Ekkor már Palotai Lorándfi vagy Loránd néven feladva a polgári életformát, birtokukon élték a megyei középnemes életét. Palotán 1473-ig mutathatók ki, gyakran voltak királyi emberek, szolgabírák. Birtokaik a végén már összezsugorodtak. A környékbeli falvak egy részét elperelték tőlük, de magán Palotán is idegen birtokosok tűnnek fel. Ezek közé tartoztak Vince váci püspök rokonai, a Szilasiak és Palotai Porkolábok a XV. század közepén, a Hunyadi-familiáris Folkstethi Gotwycz Gáspár, majd a század végétől a Palotai Pecsétes család. Ez utóbbiak a Lorándfiak rokonai lehettek: mindkét családban gyakori volt az Imre keresztnév. Palotai Pecsétes Imre 1495-ben királyi apród, majd később udvari familiáris lett, az 1518-as tolnai országgyűlésen Pest megye követeként vett részt. Másutt is szerzett birtokokat. 60 A Lorándok másik birtoka Mezőszentmárton, másként Hártyán vagy Sikátor, a mai Sikátor Hártyán, puszta őse, templomának romjai ugyanis ott állnak. Alag, Fót, Nyír-Palota és Versend határol- s,lkator ták 1364-ben, míg egy 1424. évi birtokmegosztó levélből értesülünk a falu külső képéről. Egyetlen észak-déli utcából áll, keleti házsorán négy lakott és nyolc lakatlan, míg a nyugatiban nyolc lakott és három lakatlan telket írtak össze. A faluban tehát 47,8 százalék a pusztatelkek aránya, iparos nem élt benne. A század végén a Pecsétes család és a szintén említett Bekény Dénes a birtokosai. A birtokosoknak Sikátoron halastava, illetőleg kender- és lenáztatói voltak. 61 Párdi osztozott Palotával a XIV. század közepén az addigra eltűnt és eredetileg Párdi, Palota, Párdi Hártyán és Szentmihály között feküdt Regteleken. Ebben az időben pesti polgár is szerepelt birtokosai között, de később Palota sorsában osztozott. 1441-ben Pargyegház néven említik, tehát temploma is volt. Faluként utoljára 1467-ben fordul elő, azonban ugyanakkor már pusztának is nevezik. A XV. század közepe táján pusztulhatott ki, később Palota pusztája. Szentmárton, őrség (Verség) és Szentmihály között fekvőnek mondták 1335-ben, így nem véletlen, hogy állandó ellentétek voltak Párdi és Szentmihály birtokosai között. A Párdi és Szentmihály közti szántók, kaszálók és rétek birtoka felett 1467-ben Palota urai és a Szentmihályt birtokló szigeti apácák
