Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

A királyi műhely munkái a Máriatemplomon és a királyi palotában Mindhárom épületrészt azonos mester irányításával azonos királyi műhely készítette. A palotai építkezéseket 1366 előtt fejezték be, tehát mesterük nem lehetett más, mint a királyi házak építéséért 1365-ben megjutalmazott János kőfaragómester, budavári polgár, a királyi műhely feje, e kor legnagyobb magyarországi építésze. A palota faragott kőemlékei között egy elég jól elhatárolható csoportot lehet kiválasztani. Profiljukban a sima vagy homorú elemek játsszák a főszerepet, bár a körtetag is elég gyakori. E profilok jellegzetes ablak, ajtó, erkély stb. részletekhez tartoznak, melyeket mind a XIV. század negyvenes-hetvenes éveire lehet keltezni. Rendkívül magas, karcsú ablaktípusok a cseh építészetben alakultak ki, nálunk ezeket „cseh ablak"-nak nevezhetjük. Ennek címeres, lépcsőzetes formája díszítette a budai palota keleti szárnyának fő emeletét (59. kép). Hasonmásuk és változatuk legtöbb királyi várunkban és néhány főúri kastélyban kimutatható (Tata, Végles [Viglas], Siklós, Várgesztes stb.). A zólyomi (Zvolen) lovagterem ablakai a címerektől eltekintve pontosan megegyeznek a budai vár ablakaival. A műformákat az egyik terem Anjou-kori királyi címere alapján is pontosan be lehet illeszteni az I. Lajos idején folyt építkezésekbe. Ezek a hasonlóságok rávilágítanak a műhely csehországi kapcsolataira, a cseh és magyar közéjjkori építészet összefüggéseire. A műhely munkáit stílus, profil, kőfaragójegy és korjegyek alapján mindegyik nagyobb és ismert budai templom átépítésénél ki tudjuk mutatni, a Mátyás-templomon kívül a Mária Magdolna-templomon (57 - 58. kép), a domonkos Miklós-templomon, végül a szigeti apácákén. Az új templomok, a nagy arányú átépítések a polgárság lélekszámának szaporodását, gazdasági megerősödését fejezik ki. Mindhárom templom külső megjelenése, a téralkotás stílusa változott meg. A Mária-templomot csarnok-templommá építették tovább, és két egyenes végződésű mellékszentélyét úgy alakították át, hogy a nyolcszög öt oldalával záruljon. Az új terv megkívánta, hogy az eredeti bazilikliás templom természetszerűen alacsonyabb külső falait felemeljék a fő és kereszthajó magasságára. Ezzel együtt járt az új, sokkal magasabb ablakok alkalmazása és az egész hosszház újraboltozása.

55 Az egészen új, sokszögű mellékszentélyeken kívül a fő-szentély is más, az egymás alatt elhelyezkedő két ablak helyett egy-egy hosszú ablakot kapott. Mindezek az átépítések nemcsak teljesen új hatású belső teret, de új részleteket, piilérfejezeteket, ablakprofilokat, párkányokat, baldachinos és talapzaton álló szobrokat kívántak meg. Mindezekből maradt néhány töredék és egy sor oszlopfejezet Schulek által készített gipszmásolata, közöttük Lajos és Erzsébet királynő feltételezett arcképe (60. kép). Utóbbinál a fejkendőn látható korona valószínűvé teszi, hogy Erzsébet anyakirálynőt ábrázolja. Függetlenül azonban az ábrázoltak kilététől, a portrék nagyszerű realizmusa emlékezetünkbe idézi azt a közép-európai naturalista stílushullámot, melynek legkiválóbb emlékei nem távol, a prágai Vitus-templom tri tóriumán, sekrestyéjében és a Károly-híd kaputornyán láthatók, hogy más emlékcsoportot ne is említsünk. A kor építési viszo57-58. A Mária-kapu lábazata (Mátyás-templom) és nyainak hasonlósága és a kőfaragójelek alapfalívrézsű lábazata a Mária Magdolna-templomból ján joggal tehető föl az is, hogy a tervezésen