Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

kívül a legkényesebb szobrászi munkákat is a vezető mester végzi el, elég ha csak a prágai Vitus-templom triíöriumának mellszobraira gondolunk, amelyet Peter Parler, a dóm főépítésze faragott. Ki más faraghatta volna Budán ezeket, akárcsak a Mária-kapu timpanonját, mint kedvelt és „hűséges hívünk", a királyi család bizalmas szolgája. Legépebben maradt meg a királyi műhely és János mester művei között a fentebb említett déli Mária halála-kapu. Peltehető, hogy timpanonja a mester sajátkezű műve. Ebben más oldaláról mutatkozik be, mint a francia klasszikus gótikus szobrászat hagyományainak és németországi átvételének követője (61. kéj)). A kapu típusát a nürnbergi Szent Lőrinc-templom főkapujára szokták visszavezetni.

50 A hasonlóság valóban nagy, azonban sokkal szélesebb körben, így a Duna völgyében, Regensburgban is nem egy hasonló típusú kaput, hasonló szerkezetű timpanont ismerünk,

57 melyek végső soron a francia oszlopkapu formából alakultak ki.

58 A Mátyástemplom Mária-kapuján kívül nem kevesebb joggal tulajdoníthatunk János mesternek és műhelyének egész csoport szobortöredéket a budai várból. Legbiztosabban talán éppen magának a mesternek ítélhető a kápolnából előkerült női szent szobor feje; haját, s lehet, hogy köpenyét is aranylemez borította (62. kép).

59 Közelében a templomtól délre két fej nélküli női szobortorzó került elő. A csípőben 59. A budai palota egyik ablakának rekonstrukciója félrebillenő, úgynevezett S-hajlatú torzó feltehetőleg Madonnát ábrázolt. A fél életnagyság inkább kapuszoborra, talán baldachinos belső szoborra utal. Legmeglepőbb azonban a szobrok stílusa, amelyen már a hatvanas években a ,,szép Madonnák" típusának előkészítését ismerhetjük fel. A típus idealisztikus fölfogása, keresett szépsége mellett a kivitel naturalista. A XIV. század végi későgótikus stílus kialakításában tehát Buda is vezető szerepet játszott. A későgótikus naturalizmus a polgárosulásnak nem is alacsony fokát jellemzi. E jegyeket talán a csoport egy másik, legkésőbbi tagja, az épebb női fejes konzol mutatja leginkább (63 -64. kép). Ezzel a művészettörténeti megítéléssel kapcsolatban ismét fel kell hívnunk a figyelmet arra a tényre, hogy Buda a Duna-völgyi stíluscsoport egyik teremtő központja is, tehát e területen a típusok kialakításában maga is résztvesz. Úgy látszik, János mester munkásságában szerencsésen olvad össze az északi és a dunai tanultság, amit színez a század első felében uralkodó itáliai ízlés. Mint minden templomot, az átépítés után a Mária-plébániatemplomot is lassan kápolnák koszorúja övezi, felhasználva a személyes áhítatot a bővítésre is. Az Árpád-házi szent királyok kápolnája mellett különösen a XV. században több kápolna és alapító neve merült fel. Helyrajzi meghatározásuk azonban nehéz, ugyanis a templomtól délkeletre elterülő temetőben, amely később a falakon kívül is terjedt, kápolna vagy kápolnák állottak. Egyet kell értenünk, hogy itt állott a Szent Mihály-kápolna.

60 Az sem kérdéses, hogy a század fordulóján létesült Gara-kápolna a templom északkeleti sarkát foglalta el. A helyreállításkor Schulek oldalfalait és kisméretű, alakos reliefekkel díszített kapuját találta meg. Mint déli oldalkápolnát tárgyalják az Ellenpeck János által alapított Háromkirály ok-kápolnáját (1402- 1423 között) és Ernuszt sírkápolnáját (1476 előtt). Ide a délkeleti oldalra helyezték Mátyás oratóriumát is. Az eddigi szakirodalom sajnos, nem dolgozhatott biztos adatokkal, és így a déli kápolnasor elhelyezésének elméletébe valami hiba csúszott. Valószínű ugyanis, hogy a Mária-kapu építése akkor vált szükségessé, amikor a korábbi délkeleti kaput valamilyen kápolnával elzárták. Az oklevélből csak egy ilyen korai kápolnáról tudunk, melyet Wülfing comes alapított, és az Árpád-házi szent királyoknak, a tizenegyezer szent szűznek stb. ajánlott. Természetesen olyan kápolna is lehetett ez, amelyről már nincs tudomásunk, és ez utóbbi esetben el kell fogadnunk azt a feltevést, hogy délebbre, a temetőben állott.

61