Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
Rend- A korszak legjelentősebb egyházi történetírója Gyöngyösi Gergely, 1520 21 között a pálos történetírás ren( { generálisa, elődei próbálkozásait felhasználva megírta rendje, helyesebben a generálisok történetét. A ,,I)evotio moderna" (modern áhítat) vallásos áramlatba kapcsolódott be, és munkájához a rendi levéltárak adatait is felhasználta. Rendtörténetírás folyt az obszerváns ferenceseknél is. Egyes feltevések szerint a rendi krónika egy részének Laskai volt a szerzője. Ide kell számítanunk azokat a munkákat is, amelyek valamelyik rendi szent életével foglalkoznak. Laskai elveszett Kapisztrán-életrajzán kívül Hadnagy vagy Magyar Bálint budaszentlőrinci pálos szerzetes Remete Szent Fáiról írt könyvét számíthatjuk ide (32. kép). Ez utóbbinak 1511-ben nyomtatásban Milcher Mátyás, budai könyvkereskedő kiadásában megjelent példánya ma is megvan. Történeti adatokat tartalmazott a pálosok breviáriuma is (Remete Szent Pál ereklyéjének elhozatala). 120 Deákmüveit- A központi bíróságokhoz és központi hivatalokhoz került deákok — részben köznemesi szárség, köznemesi m azásúak - kialakítottak egy nemesi nacionalista ideológiát, amely átvette a régebbi krónika' irodalom hun - magyar azonosítását, sőt Thuróczy a szkítákat, szittyákat is azonosította a hun magyarokkal. Attila — és a másik Attila, Mátyás személyének kiemelésével, mintegy az idegen nemzetek feletti uralom igényét akarták kifejezni. Ugyanakkor szemben állottak a nagybirtokosokkal is, a nemesség egységét hirdették, és Thuróczy műve később írt fejezeteiben már nem vette tudomásul a familiaritás tényét, azaz azt a jelenséget, hogy a nemesek familiárisként valamely nagyúr szolgálatában állottak. Ez a középnemesi deákréteg természetesen a nagybirtokosokkal való szembenállása ellenére is, a feudális rendszert védelmezte, és a jobbágyság elnyomására törekedett. Ideológiáját jogi formába Werbőczy öntötte: az ő műve maradt 1848-ig a nemesség bibliája. Történetírás: A deákréteg történetfelfogását a legvilágosabban egyik képviselőjének, Thuróczy János szeThuroezy m élynöki ítélőmesternek krónikája mutatja, amely egyben a régebbi történetírás műveinek összefoglalója is. A jómódú köznemes 1467-től mutatható ki a kúriában mint országbírói jegyző, 1470 75-ig a sági premontrei konvent hiteleshelyi jegyzője, utána visszakerül az országbíró irodájába, majd 1486-ban személynöki ítélőmester lett, és valószínűleg 1488 89-ben halt meg. Nem készült történetírónak. Főnökei: Hásságyi országbírói ítélőmester és Drági személynök biztatására írta meg munkáit. Először 11. Károlynak az addigi magyar történeti irodalomnak elhanyagolt korszakát dolgozta fel a velencei Monaci nyomán, majd a régi Gesta és annak későbbi folytatásait írta át a hun szkíta kortól 1. Lajossal bezárólag. Tulajdonképpen csak a hun történetet módosította a „Magyarok második bejövetelétől" (honfoglalás, az első bejövetel a hunoké volt) kezdve a régi szövegeket szinte változatlanul vette át, illetőleg vegyítette össze. Legutoljára írta meg a folytatást, a II. Károly után bekövetkező eseményeket, Könyvét, elkészülte után rövidesen Brünnben, majd az első kiadás után két és fél hónap múlva második kiadásban Augsburgban adták ki, az utóbbi kiadója Feger Theobald budai könyvkereskedő volt. 11 Jogtudomány: Magyi János ugyancsak köznemesi eredetű deák, utoljára pesti városi jegyző, formuláskönvvet Magyi János Q^ott össze. Az ilyen jellegű munkáknak nagy gyakorlati jelentősége volt: a kancelláriákban és a hiteleshelyeken ezek segítségével oktatták az idősebb jegyzők az iskolásokat, de ugyanakkor saját munkájukhoz is fel tudták használni. Formulákat, azaz oklevélmintákat tartalmaztak, mégpedig legalábbis Magyi esetében valóban kiadott oklevelek teljes vagy részbeni szövegét. Magyi általában saját működési helyei oklevélkiadványait használta fel. A kötetben néhány jogi szabályt, megjegyzést is találunk, és ami irodalomtörténeti vonatkozásban jelentősebb, latin nyelvű verseket is. Ezek között olvashatjuk a XIII. századi kóbordeák-költészetnek legismertebb verseit. A híres „Archipoeta" (fő költő) „Gyónás" című versének a felhasználásával készült költeményben olvashatjuk a következőket: Tabernában halni meg, ez az akaratom, Hol epekedő ajkammal utolsót ihatom, Ahol peng a citera, rázendül a kardal: E vén korhely iránt légy uram irgalommal ! (Kardos Tibor fordítása) Igen jellemző Magyira, hogy milyen verseket vett át a korábbi irodalomból. De nemcsak átvett, hanem eredeti költemények is találhatók a M agyi-kódexben. Az egyik, ugyancsak latin nyelvű vers címe: A boldog emlékezetű István deák sírfelirata. Szegedi Bodó István deák Pest város főbírája volt, Magyi talán mint városi jegyző, a tanács megbízásaiból írta a verses sírfeliratot. 12 . Deák-költészet Ebben a korban épp a deákok írtak világi tárgyú verseket mind latinul, mind magyarul. Sajnos, a M agyi-kódexben található verseken kívül egyetlen fennmaradt költeményt sem köthetünk a fővároshoz. Geszti László 1525. évi éneke bizonyos mértékben kivétel. Ez ugyanis az 1525. évi rákosi országgyűléssel kapcsolatban készült propaganda-ének, és épp egy pesti
