Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

ott is hagyta az egyházi rendet, hogy a nagybirtokos báró életét folytassa tovább. A prépostok ebben az időben általában megkapták a királytól a kegyúri jogot, azaz ők nevezték ki a kanonokokat, ami a káptalani stallumok betöltésénél a hivatalnokoknak kedvezett. A prépost egyházi feladatát mint a szentszéki bíróság gyakorlását Óbuda területén, az általa a káptalan tagjaiból kinevezett helynök látta el. A káptalan három úgynevezett méltósága közül az olvasókanonok szabály szerint a hiteles hely feje volt. Amennyiben otthon tartózkodott, valóban ő adta ki a káptalan okleveleit. Javadalma a prépost után a legelőkelőbbnek számított, és így szintén gyakran került magasabb rangú királyi tisztviselők kezére, így Nagylucsei Orbán alkincstartó is birtokolta az olvasókanonokságot. Helyettesére korszakunkban nem maradt fenn adat. A következő méltóság az éneklőkanonoké volt. Általában olyan személyek kapták ezt a javadalmat, akik már előtte is a káptalan tagjai voltak. Helyettese, a succentor, szintén gyakran kapott kanonoki stallumot. Valószínűleg a mindenkori éneklőkanonok nevezte ki helyettesét, mint a XV. század közepén Bátori Gál kántorsága idején, helyettese Bátori Pál kanonok volt. A harmadik méltóság az őrkanonoké. őt is általában a káptalan addigi tagjai közül nevezték ki, helyetteseiknek csak egy része volt egyben kanonok. A káptalan gazdasági ügyeit a kanonokok által évente választott dékán látta el. Általában fiatal, kanonokságuk kezdetén álló tagjai közül választotta a káptalan a dékánt. A káptalanban körülbelül huszonnégy kanonoki stallum veit ebben az időben. Nem állíthatjuk, hogy ezeket előkelő származású egyének töltötték volna be. A XV. század második felétől kezdve, egyre nagyobb számban, városi és mezővárosi származású személyek lettek kanonokok Óbudán. Mátyás uralkodása idején a kanonokok 23,8 százaléka, a Jagelló-korban pedig már 42,6 százaléka városi, mezővárosi polgár volt. Az a három kanonok, akiket leghosszabb időn át tudunk kimutatni a káptalanban, közülük került ki, Budai Kilián 38, Szegedi Benedek 35 és Tököli Máté 31 évig volt a káptalan tagja. Óbudai származású kanonok azonban nagyon kevés volt a káptalanban. Csak Putamot Gergelyt és Bak Jánost tudjuk kimutatni. Előbbi bizonyára a királynéi Óbuda hasonló nevű patríciuscsaládjából származott, és egy időben a szlavóniai vicebán jegyzője volt. Utóbbinak a királynéi várossal való viszonyáról már szólottunk, 1455 körül született, mint Bak Péter káptalani polgár fia, 1480-ban már nagykorú, 1503—1505 között Leleszen tűnt fel mint az ottani konvent jegyzője. Az ő nevéhez fűződik a hiteleshelyi reform Leleszen. Űgy látszik tehát, hogy ez a tehetséges jobbágyfiú, valahol kitanulva a hiteleshelyi eljárást, alkalmassávált az egyik legtekintélyesebb hiteleshely kancelláriája megreformálására. 1509-ben lett óbudai kanonok. Nyilván nem azért nevezték ki kanonoknak, mert a káptalan tagjai ismerték mint saját jobbágyukat. Sokkal valószínűbb, hogy mivel ebben az időben Ellyevölgyi nádori ítélőmester írnoka és ügyvédje volt, főnöke járta ki neki a kanonoki kinevezést királyi tanácsi kollégájától, a budai préposttól. Bak életrajza alapján következtethetünk arra, hogy az alacsonyabb származású kanonokok tekintélyes része tulajdonképpen hivatalnok volt, aki a javadalomhoz mintegy fizetés-kiegészítésként jutott, vagy pedig esetleg szolgálatból történő kiválása után, mintegy nyugdíjként kapta meg. Számtalan adatot tudnánk felsorolni olyan óbudai kanonokokról, akik egyidőben valamelyik központi hivatalban dolgoztak. Hásságyi István kúriai jegyző, a későbbi országbírói ítélőmester is szerzett magának kanonoki javadalmat az óbudai káptalanban, mielőtt végleg világi pályára ment volna. A budai káptalan és a királyi kancelláriák személyzetének összefonódására Karai László prépost, volt alkancellár egyik leveléből is következtethetünk. Nem csupán hivatalnokoknak, hanem jóval kisebb arányban a királyi udvarban szolgálatot teljesítő papoknak is juttattak javadalmakat ebben a központi fekvésű káptalanban. Szántói Mihály kanonok, akit a király egy ízben a pápához küldött, Szilágyi Erzsébet és Mátyás király káplánja volt. A budai káptalannak a központi bíróságokkal és kancelláriákkal való összefonódása eligazít bennünket a kanonokok iskolai végzettségének kérdésében is. Megállapítható, hogy korszakunkban is nagyon ritka köztük az egyetemi végzettségű. A kanonokok többsége úgy látszik, hogy hazai iskolákban végzett, az úgynevezett gyakorlati jogászrendhez, a deákokhoz tartozott, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen mind a központi hivatalok, mind a hiteleshelyek ilyen jogászokat igényeltek. A kanonokok fele hat évnél kevesebb időt töltött a káptalanban. Ha azonban a Hunyadi-kort és a Jagelló-kort különválasztjuk, a Jagelló-korban még nagyobb, 57,4 százalék azoknak a kanonokoknak az aránya, akik stallumukat hat évnél rövidebb ideig töltötték be. Ez feltehetően annak a következménye, hogy a kanonokok egy része stallumát ugródeszkának tekintette valamely gazdagabb egyházi javadalom betöltéséhez, vagy pedig rövid ideig élvezve javadalmát, visszament világinak. Mindkét esetre, főleg a bizonyíthatóan állami tisztviselőknél, találunk példákat. A Jagelló-korban már a kanonokoknak egyharmada kimutathatóan csak egy évig élvezte javadalmát. Az is megtörtént, hogy valaki hosszú hivatali szolgálat után, már csak öreg