Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
20. A budai karmelita konvent és priorjának pecsétje (1494) korában lett kanonok, mint Bak János, aki javadalmát ötvennégy éves korában szerezte meg, és azt tíz évig élvezte. A káptalanban a kanonokokon kívül más javadalmas papok is működtek. A kápolna- és oltárigazgatókat a káptalan a külső hiteleshelyi eljárásnál is igénybe vette és tőlük épp a hiteleshelyi eljárás előírásai miatt megkövetelte, hogy fölszentelt papok legyenek, ami különben a kanonokoknál egyáltalán nem volt szabály. Ezért az óbudai Dámján fia János, aki a helyi iskola tanulójaként kapta meg a Szent Katalin-oltár javadalmát, nyomban felszentelési engedélyért folyamodott a pápához, amire szüksége volt a kiküldetésekben való részvétel miatt. Ezek a papok a kanonokok utáni következő réteget képviselték, magasabb rangúak voltak a hiteleshelyi eljárásban korábban szintén alkalmazott karpapoknál. Úgy látszik, hogy csak kevésnek sikerült a javadalmasok közül bekerülnie a káptalanba. Bogdásai Bálint deákról tudjuk, hogy már 1460-ban, huszonnyolc éves korában oltárigazgató volt Óbudán. Sohasem lett kanonok, azonban 1475-ben negyvenhárom éves korában sikerült nagyobb javadalomhoz jutnia: ceglédi plébános lett. Kelemen, a Szent Antal-oltár igazgatója legalább 1466 —94-ig töltötte be ezt a szerepet. A káptalanon belül tehát általában élesen elvált egymástól a kanonokok, a javadalmas papok és bizonyára a többséget kitevő karpapok rétege. Ahogy Óbudai János tanulóból azonnal oltárigazgató, Marcelházai László huszonöt éves korában azonnal kanonok lett, anélkül, hogy az • alsóbb rétegekben előzően szolgált volna, épp annyira tény az is, hogy ezek sem léptek elő, legfeljebb közönséges kanonokból valamelyik káptalani méltóságra, mint például Marcelházai maga az őrkanonokira. Csak a magasabb állami megbízást ellátó személynek sikerült emelkednie, mint Nagylucseinek. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy a XV—XVI. századi egyházi rend éppúgy rétegekre oszlott, akár a világi uralkodó osztály. A Kisebb Mária- vagy Szent Zsigmond-káptalan változatlanul kapcsolatban maradt a királyi Szent udvarral. Az uralkodó és kísérete gyakran fordult meg itt istentiszteleteken, zsolozsmákon, mint ^ si 9 monda királyi palotához legközelebb eső templomban. Itt temették el Podjebrád Katalint, Mátyás apaan király első feleségét is. Papsága is szoros kapcsolatban állott az udvarral, sőt a királyi kápolnával, mégis az itteni javadalmak közül viszonylag többet élveztek a budai patríciusok fiai, mint más templomoknál. Prépostja volt a káptalannak Münzer János, valószínűleg a hasonló nevű budai bíró fia, míg a XVI. század elején unokaöccse, Haller Ruprecht, a hasonló nevű bíró fia jutott kanonoki stallumhoz ebben a káptalanban. Haller különben humanista latin költő volt. A préposti javadalom azonban mégis főleg a királyi udvartartás tisztviselői fizetéséül szolgált. A XVI. század elején Huszti Márton, II. Ulászló király énekkarának és zenekarának vezetője birtokolta, utána az 1510-es években pappá szentelés nélkül Várdai Pál királyi alkincstartó, majd kincstartó volt a káptalan prépostja. Várdai után a javadalmat Piso Jakab királyi titkár, II. Lajos egyik nevelője kapta meg. A kanonokok között ilyen neveket olvasunk: Erdélyi Tamás, Gyöngyösi Máté, Szatmári Mátyás, Tordai Imre. Azaz megint csak többségükben mezővárosi származásúak. Lehet, hogy ezek is kancelláriai tisztviselők voltak. A káplánok között akadt budai származású is. Itt sem tudunk példát felhozni a káplánból kanonokká emelkedésre. A káptalan jelen-
