Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

114 Istványi, 45-46; Bánjai 1938, 466. 1. Ld. még 937, 953. sz. Tordaira: Szilágyi, 103; 1)1. 16509, 45243,j 16538. Az innen történt fellebbezések el­bírálásánál is Tordai írt alá: Dl. 16533. 115 Vö. Bonis, ZRG Kanonistisehe Abteilung 1963, 174—235 és az ott idézett források és iroda­lom. Dl. 21526, 21573; Némethy 1890, I. 95, 97; Eszt. prím. m. lt. Nyási-féle fkv. 220; Pozsony v. lt, okl. 5283. sz.; Eszt. kp. m. lt. lad. 64. fasc. 1. nr. 2.; Eszt, prím. lt. Prot, sedis Strig. (Ol. ft. 584. doboz.) Á protokollum keltezésével baj van. Az egykorú évszám világosan 1525-nek olvasható, azonban több adat arra mutat, hogy ez téves. Idézi például a 15. oldalon a Beriszló kincstartó embere által hozott és ez év Vízkeresztje táján kelt királyi levelet, és említi ugyanitt (Szálkai) László váci püspököt. Beriszló azonban 1514—16 között volt kincstartó, 1520-ban meghalt. Szálkai pedig 1525-ben már esztergomi érsek. A 21 —22. és a 30. oldalon viszont Mihály budai archipresbyter pereit találjuk. Hammel Mihály archipresbyter szintén nem élt 1525-ben. (Ld. fenn, 78. jegyz.) Valószínű, hogy tollhiba miatt a keltezés rossz és nem 1525, hanem 1515. 116 Vö. Ábel, 27—37; Huszti, 234-35; Századok 1966, 639—40; Schrauf, IV. 110—16. Bónis, Reper­tórium und Bibliographie für die ungarischen Uni­versitäten bis 1500. lus Romanum Medii Aevi Pars II, 7 a aa — ee, Mediolani 1966. 1—5. 117 Ábel, 37—46, 83—97; Harsányi, 145—231. 118 Bonis, 52. 119 Székely, Századok 1961, 477—79; Horváth B. 1932. Az idézet: 58. 120 Mályusz, EhT 1945, 1—53; Karácsonyi, II. 573-75; Kumorovitz, TBM 1963, 140, í. 108. jegyz.; Kelényi, TBM 1936, 87—110. 121 Mályusz, 1967. 122 Bónis, Pécsi Tan. 1967. Vö. Kardos 1955, 284—85. 123 Ábel—Hegedűs, 77. 124 Iványi, MKSz 1929, 46. Septeire: Holub, MKSz 1928, 74—75, valamint az ott idézett ada­tokon kívül Dl. 93580, 93040, 93643; Mon. Vat. I. 5. 31. 125 Hase, 258, 266, 271, 298—300, 334, 342, 370, 408; Strieder, 108: Papra: Borsa, MKSz 1957. 360 — 63; Kubinyi, LevK 1966, 251—53. Nem lehet azzal érvelni a magát különben Paepnek is nevező Pap magyarsága ellen, hogy a reformáció előtt nem lehetett Pap vezetéknév. Néhány adat. Buda: 1489, Pap Mihály posztókészítő Dl. 19567; Pest: 1466, Pap Gergely Dl. 16393; Óbuda: 1496, Pap János Moh. Vat. I. 5. 47. stb. Tehát a könyvkiadó Pap idejében mindhárom Duna menti városban kimutatható legalább egy Pap nevű család. Schal ­lerre: Dl. 22673, Pozsony v. lt, okl.-5540. sz. 126 Szerémi 1857, 96—97; Pozsony v. lt. okl. 5449. sz.; NK 1957—58. 24; Dl. 24405. 127 Szerémi 1857, 47; Gerézdi, 93—118; Dl. 106083 539-40. 128 Az 1526—41-ig terjedő rész rövid összefog­lalása: Bp. története, III. 1—23, külön nem idéz­zük a továbbiakban. A menekülésről és Buda 1526. évi pusztulásáról igen gazdag forrásanyag maradt fenn, és nagyszámú feldolgozás foglalkozik vele. A források közül különösen kettőt emelnénk ki: Szerémi királyi káplán leírását (1857, 122—23) és egy rövid magyar nyelvű krónikát, amelyet Véghelyi adott ki (GyF, 1863. 166—67). A feldol­gozások közül többek között megemlítjük: Jászay, 5—6, 15—18; Ortvay 1914, 190—202 (Mária levele: ui. 206. I. 67. jegyz.) Iványi, TBM 1941, 32—34; Nemeskürty, 9—11. Ld. még: Ballagi, I. 284. sz. ós a 289. skk. sz. Kubinyi, LevK 1964, 84; Kará­csonyi, 22, 138. Büchler, 73—91. A zsidóüldözé­sekre: uo. 92. skk. A zsidók Törökországba tele­pítésére: Mordtmann műve. Buda várfalainak korával nagy irodalom foglal­kozik. (L. felsorolását Balogh 1966, I. 85). A szerzők zöme megegyezik abban, hogy a budai Vár védelmi berendezése Zsigmond korában gyökerezik (Ká­rolyi— Wellmann, 199; Gerevich L. 1966, 259.) Ez már önmagában kétséget kell hogy támasszon az ellen, hogy 1526-ban meg lehetett volna védeni Budát. Éppen ezért nem érezzük meggyőzőnek Károlyi— Wellmann (200. 1. 1. jegyz.) érvelését, aki kisebbíteni igyekszik János király várfalépítési jelentőségét. Azt a Budát ugyanis, amelyet 1526­ban és l527-ben ostrom nélkül adtak fel, 1529-ben alig néhány napig védtek, 1530-ban, 1540-ben, 1541-ben és a török alatt 145 évig nem tudták el­foglalni. 129 Ld. az előző jegyzetben idézett feldolgozáso­kat, valamint Dl. 21244; TT 1885. 765—67; Po­zsonyi kp. o. lt. 5. prot. 28—29; Garamszentbene­deki kvt. v. lt. B. prot. 101. 130 Ld. az országos történetre vonatkozó feldol­gozásokat, valamint Eszt. kp. m. lt. lad. 46. fasc. 5. nr. 9; Acta Mon. Vet. Bud. fasc. 17. nr. 7—8; Nagyszombat lt. Missiles 1528. I. 24. 131 Vö. pl. Szerémi 1857, 173—76; Batkos, Sbor­Bratislava 1966, 143—44; Fraknói, I. 49—61; Kar­dos, FK 1964, 394—97; Gerézdi, ITK 1965, 485 — 86. 132 Palugyay, 33, 48—49; LH, I. 94; Zichy es. lt. fasc. 25. nr. 7.; Huszár, 117; FővL, Mészáros céh­könyv; MTT 1863, 101; Bártfai 1938, 1502. sz.; Thallóczy, MGazdTSz 1894, 111—24; Ember, 92— 93, 119—24. 133 Ld. az országos történeti irodalmat, A Zá­polyai-párt parasztság felfegyverzésére 1. Hideg ­pataky forrásközlését, Adalékok, 1905. 150, 154, 157, 162. 134 Iványi, TBM 1941, 36-40; Nagyszombat v. It. Missiles 1528. IV. 27; Mon. lud. V. 1. 173; Bécsi áll. lt. Ung. Alig. Akt, 9. fasc (1528. XII. 15.), 10. fasc. (1529. III. 15.), 12. fasc. (1529. VII. 28.) Pozsony v. lt. okl. 2767; Az ostromra számos forrás maradt fenn. Ld. pl. Iványi i. h. Mon. lud. VIII. 168-69; Szerémi 1857, 259—266; Batkos, SborBratislava 1966. 146 stb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom