Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
V. A KÖZÉPKORI MAGYAR FŐVÁROS UTOLSÓ EVEI 1. MAGYARORSZÁG KÉT KIRÁLY KÖZÖTT A következő években Buda sorsa a nemzetközi események függvényévé vált. Egyik magyar A külpolitikai királynak sem volt ereje arra, hogy a másik országrészét saját csapataival el tudja foglalni. János heh J~ct mögött ugyan ott állott a törökök ereje, de Szülejmán nem mutatott — kivéve az első években - sok hajlandóságot arra, hogy hozzájáruljon Magyarország egyesítéséhez, akár János jogara alatt is. Ferdinánd sem volt jobb helyzetben. Az 1529-es események következtében az ország egyharmadára szorult vissza. Testvérétől, V. Károly császártól sem várhatott segítséget. A francia király ugyanis hol nyílt katonai módszerekkel, hol diplomáciai eszközökkel próbálta Károly császár hatalmát gyengíteni. Ez nem is volt nehéz. A német fejedelmek zöme ekkorra elfogadta a reformációt, és így sértette őket Károly reformációellenes (és centralizációs) politikája. A protestáns német rendek 1530-ban megalakították a császárral szemben — és a katolikus francia király támogatásával a schmalkaldeni szövetséget. A franciák szövetségre léptek a törökökkel is. A török támadások részben Itálián és Károly afrikai birtokain keresztül, részben Ausztriával szemben gyengíthették a császár hatalmát. Természetesen Károly ezek után nem adhatott megfelelő támogatást öccsének. Érdekeik sem voltak egészen azonosak. Az ifjabb fivér az egész Magyarország felett akart uralkodni, míg bátyja mindenekelőtt békét akart a magyar fronton, amiért esetleg területi áldozatokra is hajlandó volt, hogy Ferdinánd ne legyen itt lekötve, és támogassa testvérét Németországban. Az 1530-as évek közepén, különösen azután, hogy húszas harmincas évek fordulóján több Ferdinánd-ellenes török hadjárat lényegében eredménytelenül végződött, mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy külső erővel nem egyesülhet Magyarország. A rendek még király nélkül országgyűlésekkel is foglalkoztak, hogy a két uralkodó ellenére maguk egyesítsék az országot, Időközben egy olasz kalandor is megjelent a színen, Gritti Alajos, akit a szultán adott János mellé, de aki úgy látszik a maga számára akarta volna megszerezni az országot, Mielőtt azonban terve kibontakozhatott volna, egy lázadás alkalmával 1534-ben megölték. Végül Károly császár vette kezébe a béke ügyét. A tárgyalások elhúzé)dtak, egyik király sem A nagyváradi akart engedni. Közben Ferdinánd egyik seregét 1537-ben Szlavóniában megverték a törökök, és béke ez őt is hajlamossá tette az egyezkedésre. Végre megkötötték 1538. február 24-én a nagyváradi békét, amely egyrészt elismerte a két király közti status quót, másrészt János király halála esetére biztosította Ferdinánd örökösödését a János király alá tartozó területen is. A királynak elismert Jánosnak megígérték, hogyha netalán gyermeke születnék, az megfelelő birtokokat kap, továbbá szerződést kötöttek a török elleni védekezésre is. Ez a béke, amelynek megkötésében Fráter Györgynek, János kincstartójának is tevékeny része volt, az egyetlen reális lehetőség lehetett volna az ország egységének helyreállítására. Ferdinánd azonban a titkos szerződést maga árulta be a szultánnak, nem adott megfelelő és a szerződésben előírt katonai segítséget török támadás ellen, és az ő királyi részébe eső Zápolyai családi birtokokat sem adta vissza János időközben született fiának. János király 1540 júliusában Erdélyben meghalt, Halála előtt néhány nappal még értesült róla, hogy felesége, Izabella királyné, a lengyel király leánya, akit 1539-ben vett nőül, fiat szült, János király tanácsosai, mivel Ferdinánd nem tartotta be a szerződést, a maguk részéről is érvénytelennek tekintették a békét. II. János néven királlyá kiáltották ki a néhány hetes János Zsigmondot, Ferdinánd most elérkezettnek látta az időt arra, hogy fegyverrel egyesítse az országot. II. János „választott" magyar király kormánya a törökhöz fordul. A szultán el is jött. Megverte a németeket, azonban, mivel a váradi béke óta János pártjával szemben is bizalmatlan volt, Budát és az ország középső részét a maga számára foglalta el. Magyarország pedig három részre szakadt. Ez a történeti keret, amelyben a középkori magvar főváros még utoljára kísérelte meg a gazdasági és társadalmi felemelkedést,
