Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

219. A Várhegy ostroma, 1686. Részlet H. Faust olajfestményéről A fősereg zöme június 18-án érte el Óbudát, s itt a Dunán hidat vertek. Elhatározták, hogy a várat két (s nem mint 1684-ben négy) oldalról ostromolják meg: a bajorok délről, a fősereg északról, és a műveleteket a Nap-hegyen és a Kis-Svábhegyen elhelyezendő tüzérség támogatja. A fősereg azonnal megkezdte a vár körülzárását, s június 21-én a Pest elfoglalása után a várostól délre és északra táborozó bajorok is átkeltek a Dunán vert két hídon, s a Gellérthegy és a KisGellérthegy déli oldalán helyezkedtek el táborban, a fősereg pedig a Mátyás-hegy és a Józsefhegy közötti nyeregben, valamint a Ferenc-hegy és a Rókus-hegy egymással szemben levő, északkelet felé eső lejtőn, tehát a Pasarét és a mai Zsigmond tér között. A Duna jobb partján csak kisebb lovas csapatok maradtak a dunai hídfő biztosítására (217. kép). Buda tulajdonképpeni ostroma június 20-án kezdődött, s tartott megszakítás nélkül hetvenöt napig. A vártól északra elhelyezkedő fősereg hamar beépített néhány üteget, s egy-két napi ágyúzással a Víziváros falán (a mai Horvát utcai résznél) sikerült rést törniük. Június 24-én estefelé Lotharingiai Károly elrendelte a rohamot a Víziváros elfoglalására. Két rohamoszlop indult, az egyik a Kakas-kapu és a Vízi-rondella ellen, a másik városfalon tört réshez. A Kakas-kapura akasztott petárda robbanása nem járt sikerrel, a támadók a csajkások (dunai hajósok) tüzelésének támogatásával a Duna felől kerülték meg a rondellát, s belülről nyitották ki a kaput. Igen gyorsan sikerült a másik rohamoszlopnak is — a résen — a Vízivárosba bejutni, s a törökök (ezer-ezerkétszáz janicsár) jelentősebb ellenállás nélkül visszavonultak a várba. Abdurrahman nem gyávaságból s a túlerővel szembeni tehetetlenség miatt ürítette ki olyan gyorsan a Vízivárost, hanem mert — az 1684. évi hasonló támadás tapasztalatai alapján feleslegesnek tartotta az igen nagy veszteséggel, de eredménnyel nem járó ellenállást, s minden erejét a vár védelmére kívánta felhasználni. Az ostromlókat most nem tette elbizakodottá a gyors siker, mint 1684-ben. A Víziváros elfoglalása után teljes erővel hozzákezdtek itt az ostromművek építéséhez, a törökök szakadatlan ágyúzása közben: a várvédők éjjel tüzeket gyújtottak, hogy lássák, hol folynak a munkálatok. S míg a Víziváros elfoglalása az ostromlóknak csak hat halottjába és harminchárom sebesültjébe került, a vízivárosi ostromművek építésének csupán az első éjszakáján, június 25-ére virradóan ötven halottat és sebesültet vesztettek, de elkészült a Kakas-kaputól a Dunáig tágas félkörben egy hatalmas földsánc, s másnap készítettek egy ilyent a városfalon tört rés előtt is. Buda 1686. évi ostrománál ugyanis mind a fősereg, mind a bajor hadtest igen nagy gondot fordított az ostromot megelőző, előkészítő, munkálatokra. Korábbi, s különösen az 1684. évi tapasztalatok bizonyították, hogy csak rendszeres ostrommal érhetnek el eredményt. A rendszeres ostrom a vár teljes körülzárásán, az ostromló csapatok táborának minden oldalról való biztosításán kívül az együttes tüzérségi és gyalogsági támadás alapos előkészítését jelentette, A vár körülA Víziváros elfoglalása Ostromművek építése