Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

vidékén laktak, az utca nevét is róluk kapta. A zsidók a várban az ottani ,,zsidó mahalléban": a mai Táncsics Mihály utcában és a Bécsi kapu téren zsúfolódtak össze; egy másik csoportjuk a váron kívül a Vízivárosban volt megtelepedve, a Víziváros e részét az egykorúak Zsidóvárosnak is nevezték. Ugyanitt, a zsidók szomszédságában laktak a „koptok", azaz cigányok, helyüket latin nyelvű forrás 1598-ban „zingarorum civitas" néven említi. Törökök és balkáni szláv nyelvet beszélő egyéb új települők az első időben fenn a Várhegyen, Törökök, csak annak déli részében, az akkori Szent György tértől lejjebb voltak találhatók. Amint azon- szlavok ban a törökök száma szaporodott, és török állami és mohamedán intézmények az északra eső utcákban is létesültek, a magyarok házait egymás után törökök szerezték meg, s a század végén, amikor a magyarok utolsó templomukat is elvesztették, a Várhegy legtöbb háza törökök vagy török szolgálatban álló balkániak birtokában volt. 2. PEST LAKOSSÁGA A török kor elején Pest lakossága mind nyelvi, mind vallási tekintetben egységesebb volt, Magyarok mint Budáé. Azok a nem magyar nyelvű és nem a nyugati kereszténységhez tartozó elemek, amelyek ebben az időben Budán a lakosságnak körülbelül a harmadrészét tették, Pesten teljesen ismeretlenek voltak: a török kor hatodik évében a pesti összeírás zsidókról, koptokról, cigányokról nem tud. Zsidók a török kor folyamán később sem telepedtek meg Pesten, bár egy utcának Pesten is Zsidó utca volt a neve, nyilván a magyar időkből való emlékezésként, de magyar nevű családok laktak benne. Az a százhuszonegy család, amelyet a török adórovó Pesten 1547-ben jegyzékbe összeírt, kizárólag magyar volt, számuk 1563-ban kilencvennyolcra esett. A törökök hivatalokkal sem árasztották el Pestet abban a mértékben, mint a tartományi Helyőrség központnak megtett Budát. Helyőrségnek azonban ide is nagyszámú haderőt, ezer-ezerötszáz embert rendeltek. Minthogy a helyőrség tagjai mohamedánok és görögkeletiek, törökök és balkáni szlávok voltak, idővel itt is ugyanaz a fejlődési folyamat ment végbe, mint Budán. A lakosság összetételének átalakítását gyorsították, és teljesebbé tették a város ismételt megszállásai, a békés idők véletlen tűzesetei és a háborús évek szándékos égetései, melyek következtében a polgári élet lehetetlenné vált, és az őslakosság kipusztult. A fejlődésből kevés közbülső részlettel csak a végső eredményt ismerjük. A pesti magyarok viszonylagos száma a megszállás óta állandóan, abszolút száma különösen a század végi háború és megszállások alatt rohamosan esett; nyolc évtizeddel a török uralom kezdete után, 1627-ben csak öt, 1633-ban már csak egy keresztény „ház" volt Pesten megadóztatható. A magyarok helyét mindenütt mohamedánok és görögkeletiek, törökök és balkáni szlávok foglalták el. Az így kialakult közösség művelődési és gazdasági színvonala azonban soha nem tudott a középkori élet magasságáig emelkedni, ellenkezőleg mindinkább hanyatlott, s Pest a hódoltság végére teljesen elszegényedett, elpusztult település képét mutatta.. A lakosság összetételének változása 3. ÓBUDA LAKOSSÁGA A mai Budapest területén álló harmadik török kori község: Óbuda, csak falu volt, s az egykori török jog szerint a falu vallási és világi szervezetével bírt, papja és bírája volt. A lakosok vegyesen katolikus és protestáns vallásúak, s mind magyarok voltak: 1560-ban Ferenc pap, továbbá Szálai, Fábián, Ercsi, Göncsöl, Visegrádi, Mészáros, Nyakas, Túrós, Bicskei, Gazdag, Darabon nevű családfők szerepelnek a török adó jegyzékben. Protestáns papjaik közül többnek ismerjük a nevét, s azt is biztosan tudjuk, hogy időnként ferencrendi katolikus papjaik is voltak; a török kor végén Rozsnyai említi az óbudai katolikus papot. 1547-ben Fábián Bálás, 1580-ban talán Tót László volt bírájuk. A falu 1547-ben huszonöt, 1560-ban harmincöt, 1580-ban kilencven, 1627-ben és 1633-ban ötvenhárom adóköteles házzal volt nyilvántartva. Mint a pasa egyik „kisded faluja", a pasának szolgált, kisebb részben pénzzel, nagyobb részben terménnyel; ugyanakkor magyar részre, Komáromba is adózott. Földművelésből élő lakossága a tartományi központ közelében és a nagy végvár, Buda tövében sem élhetett nyugodalmas és gondtalan életet; magyar csapatok is gyakran rajtaütöttek, hogy kárt tegyenek a pasa jobbágyaiban, vagy a királyi adót is behajtsák rajtuk, időnként pedig, Buda ostromára készülve, nagyobb seregek látogatták meg és táboroztak benne huzamosabban.