Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

130 —131. Gian Cristofbro Romano: Beatrix királyné és Mátyás király márvány mellképe, 1489 céltudatos törekvései, amelyek a politikán kívül természetesen a művelődési életben is érvénye- Udvari sültek, Ulászló uralkodásának korszaka folytatása a Mátyás-kor művészetének. A művészek ^TT^al egy része főuraknál keres jobb megélhetést, sőt a polgárság megrendeléseiből gazdagodik, mások továbbépít elhagyják az országot, mint Giovanni Dalmata; a budai palotán az építkezések nagyobb megszakítással mégis csak folytatódtak, 1497-ben egy adat erről számol be. Már megemlékeztünk a belső udvar mellett emelkedő nyugati szárnyról, melynek egykor látott feliratai elárulják, hogy Ulászló idejében, sőt Anne de Foix-val kötött házasságának időpontjára, 1502-re készült el. Különben ezt a rövid korszakot a budai udvari műveltség szinte utolsó föllángolása jellemzi. Ulászló megkísérelte, hogy a megfelelő környezetet és szellemi légkört fenntartsa a renaissance műveltségű királynő számára, akiben — akárcsak délfrancia kíséretében — bőkezű mecénásokat találtak a budai művészek.52 Az udvaron kívül, és ez a jelentősebb, a gazdagabb polgárság részt vett a művészet pártfogásában, Anna halála (1505) után meg a főurakkal együtt átvette az udvar műpártoló szerepét. A cseh későgótika kifejlődésében oly nagy jelentőségű király ettől az időponttól kezdve mind kevesebbet törődik a művészeti ügyekkel. Még a kilencvenes években a budai palota pompájának hatására Prágában is nagyobb szabású építkezésekbe kezd. Főépítésze Benedikt Rejt — egyes föltevések szerint nem Itáliában, hanem itt Budán ismerkedett meg a renaissance-szal, akárcsak Zsigmond herceg, a későbbi lengyel király, a Wawel újjáépítője.

253 Buda nemzetközi szerepét azonban ekkor már egyre kevésbé a királyi udvar, mint inkább a polgárság biztosítja. Az építkezések jelentékeny részét már az ő kezdeményezésükre lehet visszavezetni. Éppen ezért a gótikus képzést nyert építészek végezték a nagyobb egyházi építkezéseket, A kisebb emlékeket, szentségházakat, síremlékeket egyre inkább.

renaissance stílusban készítik. A XV. század második felében a Mária Magdolna-templomon megindult bővítési munkáknak A Mária is az volt az általános problémája, hogyan lehessen az építkezések alatt az istentiszteleteket Mnadotnn folytatni, illetőleg a szünetet a legrövidebb időre csökkenteni. Ebből adódott az a különös helyzet, hogy a templom nyugati homlokzata és tornya előtt a tengelyben megépítették az új tornyot; déli oldalának második emeletén 1496 évszám jelöli azt az időt, ami előtt néhány évvel a két féltetős, három hajó szélességű oldalkápolnával összekötötték a meghosszabbított észald