Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

132. Bronz építész-körző XV. század vége. A budavári ásatásból 134. A pesti Belvárosi plébániatemplom egykori déli kapujának áthatásos pálcatagos keretköve 133. A budavári Mária Magdolna-plébániatemplom tornyában kialakított előcsarnok boltozata és déli hajó falát. Rendkívül érdekes stilisztikai jelenséget figyelhetünk ekkor meg. A toronyba nyíló és az előcsarnokon (133. kép) keresztül a templomtérbe vezető új kaput János mester lebontásra kerülő régi kapujának mintájára készítik el. Ez az archaizmus a száz évvel korábbi korszak és János mester építészetének tiszteletét bizonyítja, a helyi vonások kialakulásának módját szemlélteti, s arra is példát mutat, hogy a stílusokban rendkívül fontos szerepe van az archaizáló divatoknak. A templom teljes elkészülését a torony belső felületére 1503-ban festett Szent Kristófot ábrázoló falkép jelzi. A közel négyméteres alaknak csak a feje és a tengert legyőző lába maradt meg. Sziklás tengerpart, halak, növények a természetszemlélet kialakulásától nem függetlenek. Ez a szemlélet azonban meseszerű, vidám, hiányzik a vallási küzdelmek pátosza, a gótikus formák modorossága. Ez a Kristóf talán a legnagyobb, amit Európában ismerünk, igazi Gulliver. Mesébe illő óriás és nem a nyakában ülő gyermekistent hordó szent. Sajnos, ez az emlék Budán és Pesten társtalanul áll. Renaissance alakos freskót nem ismerünk. A díszítő stílus megváltozását csak a mintegy harminc évvel korábbi, könynyedén kígyózó akantuszinda árulja el a királyi palota valamelyik boltozati ívéről, Mestere az Esztergomból jött festők közé tartó-