Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

a főváros története szempontjából fontos adatokat, majd összefoglaljuk a környékre, úgyis, mint a három testvérváros szűkebb piackörzetére jellemző vonásokat. Nem tartjuk feladatunknak az egyes falvak történetének feldolgozását, azonban nem térhetünk ki néhány lényeges jelenség bemutatása elől. A) A Duna-jobbpart települései i'omáz, A legészakibb helység, ahol nagyobb számban mutatható ki fővárosi polgárok birtokában levő Sz&ncsè *

(

^' P°

m

^

z- Mintegy 16 -17 km-re fekszik a főváros települési központjától, tehát épp két Kalász, mérföldnyire, a belső piackörzet határán. A budai polgárok 1496-ban biztosítani tudták itteni Borosjenő szőlőik kilencedmentességét. A mellette fekvő Fedémes pusztán Szegedi Bodó István deák pesti bírónak volt majorsága a XV. század második félében. A szomszédos Szenese elsősorban az óbudai káptalan birtoka, 1407-ben tekintélyes budai patríciusok bérelték. A délebbre eső Kalászon Mátyás korában Kovács István budai bírónak volt birtoka, de már korábban kimutatható az itteni nemesek kapcsolata a polgársággal. Tőle délnyugatra Borosjenőn fővárosi egyházi testületeknek, a szigeti és óbudai apácáknak, a szigeti premontreieknek, a XVI. század elején a főúri Podmaniczky családnak voltak itt birtokai. Az itteni szőlők közül sokat a fővárosi polgárság műveltetett meg.

39 Üröm Jenőtől délkeletre feküdt Üröm. Területéről viszonylag pontos ismereteink vannak, 1324-ből, 1355-ből és 1367-ből határjárásai maradtak fenn. Déli, valamint Békásmegyerrel közös határa nagyjából megfelelt a mainak. Üröm a XIV. század közepén Erzsébet királyné adományából az óbudai apácák birtokába került. Szőlőhegyein budai és pesti polgárok is termeltek bort.

40 Békás- Az Óbudától északra fekvő terület egyik legnagyobb, legjelentékenyebb települése a Kalászmeyyer szaii Ürömmel és Óbudával egyaránt határos Békásmegyer. Területén szőlők, erdők, szántóföldek mellett a Duna felé eső mocsaras részen kaszálók és rétek is voltak találhatók. A falu számos részbirtokra oszlott, bár a XV XVI. század fordulóján már csak a pilisi apátság, a budavári beginák és az óbudai káptalan birtokrészeiről tudunk a legnagyobb birtokos óbudai apácakolostoron kívül. Mivel a falu és a pilisi apátságnak a mai Római-fürdő táján állott malma között rét terült el, Békásmegyer településének helyét nem a mai falunál, hanem Csillaghegyen kereshetjük, ahol a mostani HÉV-megállónál valóban találtak is egy templomromot. Temploma különben Fehéregyháza leányegyháza volt. A falu gazdasági jelentőségét főleg nagy kiterjedésű szőlőhegyeinek köszönhette. Ismerjük a Viza vagy Uzamál, Somogyalja, Hajagosalja szőlőhegyek nevét. Már 1350-ben minden birtokos részén külön falubírót találunk, és ezek a villicusok esküdtjeikkel idegeneket is megidézve aközösség (communitas) szokásjoga alapján ítélkeznek. A parasztság tehát viszonylag jelentős önkormányzattal rendelkezett, amelynek megadására bizonyára a szőlőtermelés érdeke és a parasztság harca kényszerítette a földesurakat. Mezőváros azonban nem lett Megyerből: feltehetően azért, mert a több birtokos közt megoszló falu parasztsága nem tudott egységesen fellépni ennek érdekében. A szőlők tekintélyes részét azonban nem is a helyi jobbágyok művelték meg. Budai, felhévízi, óbudai polgárok szőlőtulajdonosok Megyeren. Gyakran sikerült nekik szőlőiket mentesíteni a földesúri terhek alól, és ezeket a földesúr hozzájárulása nélkül, a saját tanácsuk előtt idegenítették el. Bornemissza budai bíró a XV. század közepén halastavat ásatott Megyeren (Asovántó), amely a század végén már a beginák birtokában, azok majorsága mellett terült el. Budai Wolfgang budavári aludvarbíró a XVI. század elején malmot építtetett a faluban. A szőlőtermelés magával hozta a társadalmi munkamegosztás fejlődését is. Csak kevés gabonát termeltek, tehát élelmiszer-szükségleteiket a parasztok piacon szerezték be. Az óbudai apácák itteni jobbágyai közül 1482-ben tizennégyet sorolnak fel: köztük egy-egy cipósütő, pintér és patikárus. Tehát a kenyeret is legalább részben vásárolták, valamint a falu el tudott tartani olyan kereskedőt is, mint egy patikárus, annak ellenére, hogy közel volt a város. Egy évvel korábban kovácsra van adatunk.

41 Kissing Kissingen középkori fazekaskemencét, XV. századi cserepeket is találtak. Tizedeit a XV. század elején a budai vár számára szedték. Az olasz Figgini Szilveszter királyi kirurgusnak és budai polgárnak volt itt 1520-ig birtokrésze, különben középnemesi birtokosoké. A polgári származású budai ügyvéd, Ficsor Benedek is szerzett azonban magának itt birtokrészt. Kikötőjét is említik 1523-ban.

1Pazandoh Az Árpád-korban az óbudai határ északon Megyerrel és a két Póföldével (Pócsernik) érintkezett. A hamisított 1212-es oklevélben Pócsernikot Pazandokkal váltották fel, tehát ez a név ment át rájuk. Az óbudai határjárás itt északon a Tebeortól vagy Tebesérétől (a mai Arany-hegy) indult el, amelyen az ürömi határjárások szerint Óbudaörs, Üröm, Óbuda és Megver határa találkozott, azonban egy 1293-as oklevél Pazandok határába helyezte. Ez árész az Arany-hegy keleti nyúlványa lehetett, és valószínűleg az 1368-ban említett Pazandukur, azaz Pazandokorral (vö. Tebeor) azonos. Pazandok szőlőhegyen egy pesti polgár 1378-ban szőlőbirtokos. A két Pazandok