Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

51 — 52. A budavári királyi palotakápolna altemplomának egyik szent élvablaka feltárás közbon (1948) és az ablak kiegészített rajza Ahol a történeti adatok szerepe befejeződik, vagy az adatok éppenséggel hiányoznak, ott veszi át feladatukat a régészet még abban az esetben is, ha az emléket egészen az alapozásig elpusztították, mint a sziklafelszín déli peremén álló korábbi Anjou-palotát, talán a védőtornyot kivéve. A palota építésekor az egyenetlen felszínt két alkalommal is feltöltötték a sziklán található humusszal és egy nagy tűzvész kormos, elszenesedett gerendák nyomát tartalmazó rétegével, majd épületbontási törmelékkel. Több mint féltucat XIII. századi bécsi pfennig és néhány I. Károly-érme keltezi egy-két eltelt évtized pontosságával a feltöltés idejét a XIV. század harmincas éveire. Ebből a korból azonban kevesebb faragott kőemlék, annál több idomtégla-töredék maradt, amely azt bizonyítja, hogy az épületek tagozatainak egy része téglából készült az észak-itáliai tégla-palazzók mintájára.

42 Kéthárom kisebb belső ívnyílást magába foglaló széles, geometrikus és növényi ornamenssel díszített félkörívű keret koszorúzta ezeket az itáliai földön klasszikussá vált ikerablaktípusokat (biforákat és triforákat), esetleg ajtókat, amelyek hasonló tégladísszel hazájukon kívül ilyen változatban csak a budai váron mutathatók ki. Az oromzatok, öv- és koronapárkányok mellett több példája maradt a felületeket csipkeszerűen borító, végtelen mustrájú téglamintáknak (49—50. kép). A sokszor még romanizáló főformákat gótikus növénydíszek és a szicíliai bizantinizáló iszlám művészetből ismert díszítő rendszer borítja. Ez a csak különös légkörben burjánzó művészet, díszítő stílus itt nálunk sokkal eredetibb, az itáliaihoz közelebb állóan jelenik meg, mint a német lovagrend központjában, ahol — akárcsak később a renaissance jobbára másodlagos jelenség. Az Anjoupalotának tehát jó része téglából, kisebb, valószínűleg későbbi része, kőből épült. A különböző építőanyag csak fokozta a hatást, akárcsak Itáliában. A négyszögű épülettömbből északkeletre kiágazó kisebb szárny téglából készült. Ennek emeleti két helyiségét építette át később könyvtárrá Mátyás. Naldus Naldius verse szerint, melyet Mátyás könyvtárosa, Ugolino hozott magával Itáliából, a könyvtárat „sziklához hasonlóan kemény égetett téglafal övezte".

43 A leírások ritkán térnek ki az épület anyagára, amit a metszetek sem érzékeltetnek. Még egy fél évszázaddal később merülnek fel Taurinus gyulafehérvári kanonok híres budai leírásában, „kemencében keményedett házak".

44 A déli épületnégyszögtől északra az ásatás felszínre hozta a díszudvart és az azt övező épületek alapfalait, de rendeltetésükre, néha korukra nézve csak a források nyújtanak felvilágosítást. Windecke, Zsigmond ural-