Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG
53. A Szűz Máriának szentelt budavári királyi palotakápolna altemploma. Helyreállította Gerő László kodása derekának budai krónikása, Kis Károly meggyilkolását így írja le: „Ugyanebben az évben Szent Dorottya napjára következő napon Nápolyi Károly királyt agyonütötték a budai várnak abban a termében, ahonnét a kápolnát lehet látni". Windecke leírása alapján egy nagyobb tróntermet sejtünk az épület északi keresztszárnyában. 45 Ez zárta le a már említett téglány alakú keskeny középudvaros Anjou-kori épületet, amelynek délnyugati sarkában vele összeépített torony állott. Az egész Várhegy legjobban támadható déli csúcsán emelték tehát az István tornyot, hozzá északról egy hoszszú épület csatlakozott, ahol még Nagy Lajos idejében a Tárnokházat rendezték be. 46 A hosszú, keskeny zárt udvart magába foglaló téglány alakú épülettömb nem más, mint a „castell" típusú belsőudvaros épületnégyzet alkalmazása a helyi adottságokhoz, a keskeny sziklanyelvhez. Északkelet felé a már említett rövid, téglából emelt épület nyúlt ki. Továbbá észak felé egyedül állott a királyi palotakápolna. Ez utóbbiból a feltárt és hitelesen kiegészített alkápolna ma már ismét látható (51 54. kép). 54. Az altemplom a felt árás után