Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
Nádasdi ura végrendeletét. Jól értesült a budai eseményekről, és feltehetően 1526 előtt, urával együtt a budai Várban tartózkodott. Hogy milyen célból írta meg munkáját, nem tudjuk. 46 Számunkra azonban sokkal fontosabb, hogy a harmadik magyar nyelvű emlékiratíró nemcsak Bornemissza a fővárosban élt, hanem odavaló polgár is volt. Bornemissza Tamás budai kereskedő és tanácstag Tamas Verancsics megbízásából írta le a főváros 1541. évi ostromát és a budai tanács árulási kísérletét. Nem tartozott az értelmiséghez, mégis irodalmilag is értékes művet alkotott. A három, közel egykorú, Budán élő szerzőktől származó, itteni eseményekkel foglalkozó Áz emlékmagyar emlékirat létrejöttét csak az utolsó esetben magyarázhatjuk Verancsics megbízásával, trat °k bár ez a másik kettőnél sincs kizárva. Brodarics hatásának feltételezése, bár munkáját ismer- mina% hették, nem meggyőző. A volt kancellár és tudós humanista latinul írt, viszont ezek az emlékiratok magyar nyelven készültek. Egyáltalán nincs olyan benyomásunk olvasásuk alkalmával, mintha az anyanyelvű emlékirat-irodalom úttörő próbálkozásait olvasnánk. Igen könnyen lehet, hogy ma már elpusztult, de a fővárosi értelmiség és polgárság által akkor még ismert munkák voltak mintáik, mind műfaj, mind pedig nyelv tekintetében. Valószínű, hogy Budán a német anyanyelvű polgárok 1529 előtt, akár más német városokban, írtak német emlékiratokat, család és városkrónikákat. Hatásukra a magyarok szintén követhették ezt a műfajt anyanyelvükön. Bár nem közvetlenül, de mégis a főváros művelődési hatását mutatja, hogy itt született polgár- Budai és pesti fiúk, akiknek szüleik a török miatt elmenekültek, jelentős irodalmi alkotásokat hoztak létre a erede ^ ű iró k század második felében. Különösen Dudith Andrást és Bornemissza Pétert említhetjük. Az előbbi „második 1533-ban született Budán, délszláv —olasz eredetű családból. Nagybátyja Sbardelat Ágoston váci félében püspök, a harmincas években esztergomi prépost is Budán született. Dudith is püspök lett, majd megnősült, kitért egyházából, humanista író, és főleg természettudós lett, aki élete végén megtagadott valamennyi vallást. Bornemissza Péter a XVI. század második felének ismert protestáns prédikátora és írója, Pesten született 1535-ben, valószínűleg nemesi eredetű, patríciusi családból. Művelődési érdeklődéséhez talán családjában jutott, bizonyára rokona volt Abstemius (azaz Bornemissza) Mihály Pest városi főjegyzőnek (1537). Bornemissza Mátyás, az 1478 -80-as évek fordulóján legalább három ízben városi tanácstag, Péter pedig 1527-ben tekintélyes kereskedő volt. 47 Színművekre már az előbbi korszakból is maradtak adataink. Nem említve itt a Kardos által Színésze! feltételezett, de teljesen nem bizonyítható, úgynevezett Gritti-játékot (a kormányzót távollétében kifigurázták), az ténynek látszik, hogy Francesco Cherea, híres velencei színész a húszasharmincas évek fordulóján Budán tartózkodott. 48 A zeneművészet János udvarában is megőrizte Jagelló-kori magas színvonalát. Ismerjük ZeneJános király egyik udvari muzsikusának, Mathias Marilianusnak, Verancsics barátjának nevét. muveszet Igen valószínű, hogy Marilianus azonos volt azzal a Matheo Mariglianóval, aki 1516— 17-ben X. Leó pápa magánkápolnájának énekeseként működött. (A Máté és Mátyás keresztneveket ebben az időben gyakran összekeverték.) Nem csupán kitűnő művészek kerültek a királyi udvarba, hanem a tehetséges hazai énekesek és zenészek nevelését sem hanyagolták el. Nem kisebb zeneművész, mint a világhírű magyar lantművész és zeneszerző, Bakfark Bálint tanult János budai udvarában. Nem hiányoztak természetesen a katonazenészek és a népi mulattatók sem. Trombitás János, a városi tanácsba is bejutott, rajta kívül hegedűsök és síposok fordulnak elő az 153l-es sasadi tiz e dia j s tro mb an. 6. BUDA ELESTE következménye Erdélyben Segesvárott 1540. július 22-én meghalt János király. Felmerült a kérdés, teljesít- János király sék-e a nagyváradi békét, adják-e át az országot Ferdinándnak, függetlenül attól, hogy ő a maga halalana k részéről nem tartotta meg a szerződést, vagy pedig kiáltsák ki királynak János fiát, János Zsigmondot. Az ország egyesítése szempontjából a béke végrehajtása lett volna az egyedüli út, amennyiben Ferdinánd vállalni tudta volna a török háborút, Laski Jeromos, Ferdinánd követe ugyanis már 1540. szeptember 18-án jelentette egy török barátjától szerzett értesülését, hogy a szultán soha sem fog beleegyezni abba, hogy Ferdinánd kapja Budát. János király tanácsosai, akikre a meghalt király fiát és országát bízta, elsősorban Fráter György, továbbá Werbőczy, Török Bálint, Petrovich és társaik előtt tehát súlyos döntés állt. Vállalják-e az ország egyesítését, és ezzel a török háborút anélkül, hogy a védelemre felkészültek volna. Megszegjék-e a meghalt uruknak tett ígéretüket, aki rájuk bízta fia királlyá kikiáltását akkor, amikor a csecsemő jövőjének biztosítására Ferdinánd nem adta át a Zápolyai-birtokokat, amelyekre pedig a nagyváradi béke kötelezte. Ugyanakkor azonban másik, nem kevésbé nagy veszedelem is lebegett az ország felett. A nagyváradi béke óta megromlott a viszony János és a A meghalt király tanácsosainak döntése 15* 227
