Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

II. János királlyá választása, Buda 1540 őszi ostroma Az 1541. évi ostrom A budai polgárok „árulása" szultán között, különösen, hogy Ferdinánd beárulta vetélytársát, Európa-szerte köztudomású volt, hogy a szultán Buda elioglalására készül, János és tanácsosai sem ringatták magukat ábrándokban. Werbőczy főkancellár már 1538 nyarán azt mondta Várdai érseknek, hogy a szultán fő célja Buda elfoglalása. Ennek ellenére János végrendeletében és tanácsosai többsége a váradi béke meg nem tartását határozta cl. Ma már nagyon nehéz beleélnünk magunkat az akkor döntő személyek helyzetébe, és bírálatot mondani sem vagyunk jogosultak. A elöntést azonban semmiképp sem magyarázhatjuk János délszláv tanácsosainak származásával. Szekfü Gyula szerint ugyanis ezek a délszlávok más szemmel néztek a törökre, egyenrangú felet láttak bennük, és ez a „délszláv érzés" hatalmasodott el bennük, amikor a török segítségét kérték. Nem beszélve arról, hogy ez igazán nem kielégítő magyarázat, tényként sem elfogadható. Csak két délszláv tanácsosról beszélhetünk: Fráter Györgyről és Petroviehról, hiszen Statileo nem volt otthon. A Fráter György után a legtekintélyesebb délszláv, Frangepán érsek viszont Ferdinánd pártjára állt. A török segítség mellett döntő többi tanácsos azonban, mint Werbőczy és Török Bálint, magyar volt. Akkor már elfogadhatóbb magyarázatot ad Szekíünél a reformációt hirdető kortárs, Szkárosi Horvát András, aki Buda elvesztéséért az urak fösvénységét okolta. Visszatekintve a nagyváradi békére és az azt követő eseményekre, úgy látszik, hogy János és tanácsosai akkor hajlandók lettek volna vállalni a török háborút, A király Budára és más városaiba is be akart fogadni német katonaságot, noha az bármikor ellene fordulhatott. Mint tudjuk, Ferdinánd csak igen kevés segítséget adott, és így végül is János pénzzel engesztelte meg a szultánt. Könnyen lehet, hogy a török Buda-ellenes terveit a nagyobb segélyszerzés végett akkor maga a János-párt találta ki, és terjesztette. Később ez a hír Ferdinándnak is kapóra jött, hiszen ezzel a birodalmi rendektől pénzt tudott kicsikarni. János halála után ezek a hírek újra elterjedtek. Egyesek, mint Frangepán, Perényi Péter és mások János hívei közül át is tértek Ferdinánd pártjára, míg Fráter Györgyék követeket küldtek a szultánhoz. \V

r

erbőczy maga is tagja volt a követségnek, és mivel a szultán elismerte János fiát királynak — adófizetés fejében — , azt hitték, hogy megtarthatják Budát. Nekik, János tanácsosainak jobb volt ez, hiszen így biztosítani tudták maguk számára uruk adományait. És lehet, hogy a török, a távolság miatt, eddig valóban nem akarta Budát elfoglalni, a hír erről csak propagandafogás volt, azonban a következő két ostrom a szultánt mégis a város elfoglalására bírta, mert hiszen bármikor Ferdinánd kezére kerülhetett.

49 János tanácsosai tehát Ferdinánd ellen fordultak, akiről tudták, hogy a szultán nem fogja elismerni Buda urának. Meg akarták védeni a Habsburg-párttal szemben a fővárost, kockáztatva ezzel azt, hogy a szultán a kósza híreknek megfelelően jár el, és magának foglalja el Budát, Ezt azonban bizonytalan eshetőségnek tartották, míg Buda átadása a Habsburgoknak biztos török háborút jelentett volna. Fráter György, Török Bálint és Petrovieh Péter gyorsan döntött. Elegendő sereget hoztak össze és az Erdélyben meghalt király holttestét Székesfehérvárott eltemetve, az utolsó rákosi országgyűlésen (1540 szeptemberének végén) a csecsemő János Zsigmondot II. János néven királlyá választották, Budát pedig őrséggel látták el. Ferdinánd Fels Lénárd vezetése alatt kisebb csapatot küldött Buda elfoglalására. Ez idejét Visegrád és Vác ostromával elfecsérelve, végül október 20-án Óbuda mellett táborba szállott, A Fuggerek egyik ügynöke joggal írta: „Hogy mi ilyen kis csapattal Budát erőszakkal és rohammal elfoglalhassuk, nem hiszem. A nap rövid, az éjszaka hosszú és hideg, ami sokat fog ártani nekünk a háborúban."

50 Fels nem is nagyon kísérelt meg rendszeres ostromot. Tárgyalásokat folytatott Izabella özvegy királyné tanácsosaival Buda békés feladására. Ez nem történt meg, és így november 10-én Fels serege elvonult, előtte azonban elfoglalta Pestet. Ebben az időben Ferdinánd megerősítette Buda számára János király kiváltságleveleit. Nyilván ezzel akarta a polgárságot, egykor János fő támaszát, a maga oldalára vonni. Fráter Györgyék megmenekültek, és hogy híveik között a fegyelmet fenntartsák, a Visegrádot feladó- kapitányokat a Csonkatoronyba zárták, Vác áruló parancsnokának javait pedig elkobozták. Fráter György, aki időközben kisebb török csapaterősítést kapott, 1541 tavaszán megkezdte Pest ostromát. Április elején azonban az ostromot abba kellett hagynia. Ferdinánd időközben tekintélyes sereget szerelt fel, amelyet április végén az 1530-ban kudarcot vallott Roggendorf vezetése alatt Buda ellen küldött. Május 3-án érkezett Roggendorf Buda alá. Az új ostrom nagy szenvedéseket hozott a városra, az ostrom végén például egy ökör negyven forintba került, többnyire lóhúst ettek. A palotában elfogyott a fa, a szekrényekkel kellett tüzelniük. A víz majdnem olyan drága volt, mint a bor. Közben a királynét, édesapjának, a lengyel királynak a követei rábeszélték a Vár feladására. A barát ezt megtudta, és a követeket kiutasította. Az ostrom idejére esik a budai polgárok úgynevezett árulása, ugyanis be akarták engedni a németeket a városba. Ugy látszik, hogy a lengyel követek kiutasítása váltotta ki közvetlenül az eseményeket. Bornemissza Tamás szerint ekkor Izabella királyné magához hívatta Turkovith városi bírót és az egész tanácsot, köztük őt, az emlékíró Bornemisszát: „Az budai birót meg-