Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

40. Kő Freiberger Wolfgang budai bíró nevével, 1520 2. JÁNOS KIRÁLY BUDÁN János visszakapja Budát Az elvonuló németek felkoncolása A németek kitelepítése Buda 1529. szeptember 8-án újra török kézre került. János király serege ekkor a Pest melletti Kisjenőn táborozott. Szülejmán nem maradt sokáig itt, elvonulása előtt azonban átadta Budát szövetségesének. Török janicsárok vezették be a magyar királyt nagy pompával és tisztelettel székvárosába és palotájába. A csauszok (török tisztviselők) Jánost török szokás szerint iktatták be méltóságába. A szemtanú Szerémi György így írja le a szertartást: „Mindkét karjánál fogva megragadták a királyt, a császár székébe beültették, háromszor mondták szláv nyelven: adjon neked a magasságos isten szerencsét és vitézséget Magyarországod kormányzására és más tartományok vagy birtokok leigázására kezed hatalma alá. Es a harmadiknál mindnyájan lehajolva, arcukra borulva mondva: engedje meg a magasságos isten, hogy mi mindnyájan meghalhassunk lovad lába alatt, — ezután felkeltek s mindnyájan kiáltották a törökök nyelvén: Allah, Allah, Allah 0 háromszor".

1 Említettük, hogy a várbeli német őrség szabad elvonulás ígéretére adta át a Várat. Parancsnokuk Nádasdi Tamás, János pártjára állt, míg a német gyalogosok elindultak. Velük ment a Budán maradt német polgárság egy része is a város bírájának, Freiberger Wolfgang posztókereskedőnek a vezetése alatt. Hadi rendben, zászlókkal, dobpergés mellett vonultak ki a németek a városból. A törökök nem messze Budától megtámadták őket, és az utolsó szálig levágták. Mondják, hogy a bírónál rengeteg pénzt találtak. Az esetről egy későbbi hivatalos irat így emlékezik meg: „Biztos, hogy Fraiberger ( !) Wolfgang viselte Buda bírájának tisztét és amikor Nádasdi úr várnagysága idején a törökök elfoglalták a budai Várat, Fraiberger más polgárokkal a város védelmében állhatatos maradt, majd a törökök kegyelem alatt elengedték, és az összes polgárokkal együtt egy mérföldön belül levágták." A szerződésszegést a török források azzal indokolják, hogy a németek megtámadták az őket kísérő törököket. Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy ennek a szörnyű mészárlásnak mi volt a valódi oka. A törökök ismertek voltak arról, hogy nem tartják meg az ilyen jellegű szerződéseket, de lehet, hogy a hadirendbe állított németek kezdték el a harcot. János király parancsára a halottakat a helyszínen temették el, csak Freiberger holttestét vitte fel a papság körmenetben a Várba, ravatalozta fel a Nagyboldogasszony-templomban, majd eltemette, hiszen ő volt a város bírája, akit ennek megfelelően kellett nyugalomra helyezni.

2 (40. kép) A Budán maradt német polgárság nagy része elpusztult, a többivel kapcsolatban Szerémit idézzük: „aki német Buda városában maradt, azok békén maradtak, és végül nyugodtan elmehettek, ahová akartak. Akik a Várban voltak, a király felöltöztette őket, és azután elküldte Németországba." Arra kell gondolnunk ezzel kapcsolatban, hogy János király és tanácsosai részéről ez tervszerű eljárás lehetett, Legalábbis ugyanilyen „nyugodtan" telepítette ki a német polgárság nagy részét Kassáról Cecei Lénárd, János király kapitánya, amikor 1536-ban ura számára elfoglalta a várost. Közvetlenül Buda elfoglalása után János azonnal megkezdte a hűtlen budaiak házainak elkobzását. Egyeseket elfoglaltatott budai udvarbírájával, és híveinek adta használatra, másokat eladományozott. Kétségtelenül maradt egy-két német Budán, de számuk elenyésző volt. Nemcsak a gazdag polgárok, hanem a kézművesek is eltávoztak. A német mészárosok magukkal vitték a céhkönyvet, és a bejegyzéseket csupán 1686 után folytatták. A céh magyar tagjai azonban Budán maradtak: Cserbokorné Borbála asszony, néhai Cserbokor István mészáros özvegye Budán maradt, és amikor mészárostársával pereskedni kezdett, a városi tanács kénytelen volt megkeresni a pozsonyi tanácsot, hogy hallgassa ki az ott élő budai mészá-