Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

rosokat. A legtekintélyesebb budai patríciusok váltak így ^hontalanná. A pozsonyi eredetűek mind visszatértek származáshelyükre. Az imént idézett oklevélben például olvashatjuk, hogy Kochaim Péter Pozsonyban élt. Odaköltöztek a Harberek, Gailsamok, és pozsonyi polgár lett Kretschmer Balázs is. Pozsonyba került Haller János is, két fivére Nagyszebenbe, pesti unokatestvéreinek egy része pedig Kassára. Ferdinánd király még 1537-ben is kénytelen volt rendeletet kiadni a Pestről és Budáról elüldözött polgárok támogatására. Mások Kolozsvárra költöztek. Pesten viszont, ahol a németség sohasem volt nagyszámú, ottmaradhattak.

3 A német lakosság eltávozása a városi polgárság gazdasági és társadalmi helyzetében is éreztette Külső hatások hatását. Buda már nem az a város 1529 után, ami évszázadok óta volt. A város életére azonban ° város életére a németek kényszerköltöztetésén kívül, más gazdaságon kívüli okok is rányomták bélyegüket, Buda visszaszerzése után mind János, mind az ország lakosságának jó része még remélhette, hogy egy kézben egyesül Magyarország. „Szövetségese" Szülejmán szultán hatalmas sereggel Bécs elfoglalására indult, amelynek sikere esetén — legalábbis ígérete szerint — a Habsburg kézen levő országrészeket visszaadta volna Jánosnak. Nem véletlen, hogy sok előkelőség ideiglenesen Jánoshoz csatlakozott, sőt a Fuggerek, a Habsburgok bankárai is őt ismerték el királynak, őhozzá fordultak a bányavárosok és az erdélyi sóbányák bérletéért. Szülejmán azonban Bécs alatt kudarcot vallott. Ezek után hazatért, szövetségese „védelmére" pedig egy kisebb török csapatot hagyott Budán. Védence ellenőrzését egyik udvari szállítójára, a Sztambulban élő Gritti Alajosra bízta. Gritti a velencei fejedelemnek, Andrea Gritti doge-nak volt a törvénytelen fia. Ezt a nagyeszű olasz kalandort János király kincstartójává tette. Buda ettől kezdve, a Habsburgoknak hódoló magyar területek határától nem messze fekvő végvára a török vazallus, János király országának.

4 János megkezdte kormányzását Budán, sőt országgyűlést is hívott össze 1530 februárjában. Buda Itt elsősorban adó és más pénzügyi vonatkozású határozatokat hoztak. Ezenkívül nádort vá- 1530. évi lasztottak, Alsólindvai Bánfi János személyében. János helyzete ennek ellenére sötétnek látszott, ostroma A szultán elment, a városban maradt török segédcsapat alkalmas volt ellenőrzésre, de elégtelen nagyobb ostromban védelemként. Az előző háborúban a város környéke elpusztult, és 1530 márciusára már éhínség kezdte felütni a fejét. A háborús időkben megcsappant a külföldi iparcikkek behozatala, a városi ipar pedig — részben a németek eltávozása miatt — egyelőre pangott. A tervezett nagy török hadjárat elmaradt. Ferdinánd háborúra készült, mialatt Jánossal és a törökkel tárgyalt, sereget gyűjtött Buda visszafoglalására. János most gondosan törődött a városi védelmi berendezések megerősítésével. Nem akarta még egyszer kardcsapás nélkül feladni fővárosát. Elhatározta, hogy bármi is történnék, kitart Budán. Ferdinánd serege Roggendorf generális parancsnoksága alatt 1530. október 31-én zárta körül Budát. Jánossal együtt híveinek csak kis része tartózkodott a fővárosban. Ott volt többek között Gritti, Czibak Imre, de nádora Bánfi János, valamint Nádasdi - most János egyik főembere — kint maradtak. Nádasdit ugyan néhány vezértársával, köztük a török Kászim béggel, egy Budai Balázs nevű fuvaros becsempészte a Várba. Budán Nádasdinak tekintélyes lovascsapata állomásozott, a lovak nagy része azonban az ostromban elpusztult, táplálékul szolgált, Az ostromlottak elszántságát a kedvező előjelek is emelték, amelyek a babonás középkori emberek számára igen fontosak voltak. A törökök azért örültek, mert az ostrom kezdetén a szél az ellenség felé fújt, a magyarok pedig azért, mert az első összecsapásnál az ellenség szenvedett veszteséget. Az ostromlók több helyről ágyúval lőtték Budát, majd megpróbálkoztak ostrommal is, négy helyről támadtak. János király katonái, Gritti törökjei és a budai polgárok hősiesen védekeztek. Az asszonyok is részt vettek a harcban. Maga az uralkodó is puskával lőtt az ostromlók közé, és többeket el is talált. A király kemény fegyelmet tartott az ostrom idején, aki az ellenséggel érintkezett, azt nyilvánosan kivégezték. A város védőire az éhség jelentette a legnagyobb veszélyt. Ölyvedi Menyhért királyi titkárnak az ostrom után a király nemeslevelet és címert adományozott azért, mert éjszakánként leszökött halászni a Dunára, és így hallal látta el a király konyháját. A későbbi krónikaíró Zermegh lóháton fácánokat, fenyőrigókat, fogoly madarakat, gesztenyét, jó minőségű kenyeret, valamint felvágott sós, füstölt pontyokat vitt be a királynak. Szerémi még azt is elmondja, hogy a törökök éhségükben már a városbeli kövér nők megevésére gondoltak. Megették a lovakat is. Közvetlenül az ostrom után is olyan kevés élelmiszer volt a városban, hogy Nádasdi sem tudott a háztartásához tartozó familiárisainak mindennap élelmezést biztosítani, mert nem kaptak húst. Roggendorf serege közel két hónapig, december 21-ig tartotta ostromzár alatt a magyar fővárost. Amint hírt kapott török felmentő csapatok, valamint Bánfi nádor seregének közeledéséről, elvonult, Ahogy az ostromban résztvett német zsoldos, Melchior Hauff írta: „utána elvonultunk Budáról nagy veszteséggel, gúnyt szenvedve és pénz nélkül." Buda tehát felszabadult, és a király sorra jutalmazta az ostromban mellette kitartók hűségét.

5 János az ostrom után, december 26-án, annak ellenére, hogy több tanácsqsa ellenezte, ki- Az 1530—31. nevezte Grittit az ország kormányzójának. A kinevezést az országgyűlésnek is jóvá kellett hagy- "^íf nia. A király már az ostrom kezdete előtt országgyűlést hívott össze, amelyet természetesen el orsz

ággyüiés kellett halasztani, így csak az ellenség eltakarodása után kerülhetett sor rá. Valószínűleg csak 14 Budapest története II. 209